|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHercegnők éjszakájaKovács Kata
A Royal Night Out – brit, 2015. Rendezte: Julian Jarrold. Írta: Kevin Hood, Trevor De Silva. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Paul Englishby. Szereplők: Sarah Gadon (Elizabeth), Emily Watson (Erzsébet), Bel Powley (Margaret), Jack Reynor (Jack). Gyártó: Ecosse Films / Filmgate Films. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 97 perc.
Kosztümös csajbulifilm a
brit királynő ifjúkorából. 1945. május 8., a fegyverletétel napja, a második
világháború vége, London ünnepel. A 19 éves trónörökös, Elizabeth és a 14 éves
Margaret Windsor egyetlen mámoros éjszakára kiszabadul a palota falai közül, a
néppel együtt, inkognitóban mulat és hóbortos kalandokba keveredik. Mama és
papa – a király beszédére készülő VI. György szerepében ezúttal Rupert Everett
– mindeközben aggódva várakozik ellátva királyi kötelességeiket. A hírességek
magánéletére szakosodott Julian Jarrold (Jane
Austen magánélete, Utolsó látogatás)
elsősorban tévéfilmekben gyakorolta ki a klasszikus, kockázatmentes kosztümös
filmezést, és a hercegnőket alakító, kiváló színésznők segítségének
köszönhetően ezúttal sem okoz csalódást a műfaj kedvelőinek. A cserfes Margaret
(Bel Powley) és a titokzatos Elizabeth (Sarah Gadon) habkönnyű kiruccanása
közben azért fel-felvillan az angol film társadalmi elkötelezettsége is, amikor
az ifjú Elizabeth szembesül a palota falain túli, kijózanító rögvalósággal. A Hercegnők éjszakája mindenekelőtt mégis
csak egy félkommersz, nosztalgikus romkom „az uralkodó is ember” (Római vakáció) és „a rakoncátlan
kékvérűek” (Neveletlen hercegnő)
tematika farvizén. A brit királyi család magánéletét elképzelő, különböző
színvonalon megvalósuló tévé- és mozifilmek sorát (legutóbb: Diana, William és Kate) bővíti,
kiegészítve a Sun-típusú lapokban megjelenő médiaperszónákat – elvégre annyira
ki vagyunk éhezve az uralkodók hétköznapiságáról szóló történetekre, hogy nem
múlhat el nap a trón kétéves várományosáról szóló, „György herceg is szokott
füllenteni” típusú címlapsztori nélkül.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 111 átlag: 5.69 |
|
|
|
|