KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Miénk a világ

Varró Attila


We Are Your Friends – amerikai, 2015. Rendezte: Max Joseph. Írta: Meaghan Oppenheimer, Max Joseph. Kép: Brett Pawlak. Zene: Matthew Simpson. Szereplők: Zac Efron (Cole), Emily ratajkowski (Sophie), Wes Bentley (James), Shiloh Fernandez (Ollie). Gyártó: Working Title Films. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 103 perc.

 

 

Az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó eddigi zsánerkezdemények alapvetően a „hányatott művész”-portré kategóriában és európai színekben indultak (a Pete Tong-filmtől Kalkbrenner Berlin Callingjáig), de idén Hollywood is beszállt a partiba, hogy a francia Eden mintájára egy coming-of-age sztoriban hozza össze a kortárs EDM-fesztiválok és serdülőfilmek közönségét. Piaci szempontból remek döntés volt erős zenei anyagra és ütős látványvilágra épülő parti-jeleneteket kombinálni egy tehetséges, álmait valóra váltó fiatal útjával, ám – az elmúlt évek hasonló stratégiát választó Spring Breakersével ellentétben – Max Joseph debütfilmje látványvilág terén hivalkodó, ám elkoptatott ötletparádé (rotoszkópos drogvízió-jelenete nyugodt szívvel nevezhető a zenés látomásbetétek David Guettájának), plusz a történetében sem mutat fel semmi szokatlan, egyéni megoldást.

Hasonlóan főhőséhez, aki végül a (Berlin Callingból átemelt) assemblage stratégiával jut el a piaci önmegvalósításhoz, Joseph filmje is különféle hétköznapi tárgyak összeillesztéséből próbál életképes alkotást kerekíteni: a fejlődéstörténet ürügyén valójában az ifjú Los Angelesi-i DJ aktuális problémáiból (szemét meló, csóróság, elvesztett barátok) szemezget, középpontban a sztori döntő részét adó szerelmi háromszöggel, ahol ezúttal is önreflektív Művészet-metaforaként jelenik meg a feltörekvő tehetség és a piacbaráttá fakult sztárművész közé szorult szépség pneumatikus alakja. Ki tudja, az átgondolatlanság hibájából vagy az író-rendező keserű kritikája gyanánt a pozitív „Többre is képesek vagyunk” záróüzenet mellé, a lányparazita választása végül indokolatlan marad: akárcsak a filmről, róla sem lehet eldönteni, vajon őszinte érzelmek vezérlik vagy csupán érdekből, jobb híján szavaz az ifjúságra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12436