|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziFák jú Tanár úr! 2.Forgács Nóra Kinga
Fack ju Göhte 2 – német,
2015. Rendezte és írta: Bora Dagtekin. Kép: Andreas Berger. Zene: Michael
Beckman. Szereplők: Elyas M’Barek (Müller), Karoline Herfurth (Lisi), Katja
Riemann (Gudrun), Jella Haase (Chantal). Gyártó: Constantin Film Produktion.
Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált.
115 perc.
A Fák jú Tanár Úr! a tavalyi ősz egyik üde színfoltja volt, „mocskos
szájú, immorális és végtelenül érzelmes” komédia, amiről majdnem egy éve azt
írtuk ugyanitt, a filmből elcsenve a mondatot: „Egy segg, aminek van szíve.”
Amekkora pozitív meglepetés volt az első rész, akkora csalódást okoz a
folytatás.
A Fák jú Tanár úr! 2. visszatérő főhőse, a börtönviselt áltanár
ezúttal az egykori balhéból megmaradt szajré másik részéért küzd, nem a pénz,
hanem a gyémántok kerülnek a középpontba. A hosszabb, nagyobb, látványosabb és
még sokkal eladhatóbb folytatás félresiklik. Hősünk egy kazalnyi kétségbeejtően
rendetlen lurkóval Thaiföldre utazik, mert a gyémántok egy jótékonysági gyűjtés
plüssállat-rakományával oda kerültek. Már ekkor sem igazán értjük, hogy mi
történt egykori, szerethetően balfék karaktereinkkel, most mindenki bántóan harsány
és ostoba. Pedig csak ezután hág a tetőfokára a káosz, a túlbonyolított
történet Németország minden jelentősebb társadalmi és szociális problémáját
igyekszik megoldani a bevándorló családok helyzetétől a közoktatás ügyes-bajos
dolgain keresztül a fejlődő országok problémáiért vállalandó felelősségig. Ez
így sok. Ha néhány percre fel is bukkan az első részt jellemző, a nézőt is
magával ragadó, jófajta érzelmesség a thaiföldi cunami után árván maradt
gyermekek és a Németországban, saját családjukban magányosan felnövő kamaszok
egymással párhuzamba állított sorsával kapcsolatban, ezt leszámítva valójában
tét nélküli is az egész ámokfutás. Mindeközben a Fák jú Tanár úr! 2. indokolatlanul hosszú, különálló blokkokra és
image videókra esik szét, és soha, de soha nem akar véget érni, még a sokadik
lezáró pont után is jön egy szellemeskedő stáblista és egy „kivágott jelenetek”-parádé.
Az első részt jellemző karneváli hangulat helyett viszont csak valami
izzadságos imitációja marad a szellemes anarchiának.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 47 átlag: 5.21 |
|
|
|
|