|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉg és jég közöttJankovics Márton
La glace et le ciel –
francia, 2015. Rendezte és írta: Luc Jacquet. Kép: Stéphane Martin. Zene:
Cyrille Aufort. Gyártó: Wild Touch / Eskwad / Pathé. Forgalmazó: Vertigo Média.
Feliratos. 89 perc.
Az Ég és jég között tökéletes példája annak, hogy kell egy nagyon
fontos témát és egy fantasztikus életutat üres heroizmusba és túlzott
stilizációba fojtani. A klímaváltozás kétségtelenül korunk egyik központi
problémája, a 83 éves Claude Lorius pedig a kérdéskör kulcsfontosságú
kutatójának számít. Az ő hihetetlen pályafutását mutatja be alaposan Luc Jaquet
dokumentumfilmje: archív felvételeken követhetjük végig, hogyan indult az
egyetemista Lorius élete első sarkköri expedíciójára az 50-es években, miként
élte túl az ádáz körülményeket, majd szeretett bele a jeges kontinensbe és
fejlesztette ki azt a különleges eljárást, amellyel napra pontosan képes
megmondani, hány fok volt több százezer évvel ezelőtt. Ezt követően vált a
francia kutató a klímaváltozás elleni küzdelem egyik korai szószólójává, az
Antarktisz jégpáncélja után tévéstúdiókban is megküzdve a tudományos
igazságért.
A film fő gyengesége,
hogy nem elégszik meg az erős történettel. Jaquet ezúttal sem képes az erős
alapanyagra bízni magát, így lépten-nyomon dagályos zenével és patetikus
narrációval támogatja meg a Lorius kalandjait megörökítő Super 8-as
felvételeket. Ráadásul hozzácsap még egy jelenkori szálat is, ahol az öreg
kutató heroikus pózokban mereng az emberiség sorsáról a kietlen sarkköri tájakon,
ezzel nemcsak véglegesen modorossá téve a filmet, de unalmasan bölcs
szuperhőssé stilizálva izgalmas életet élő főhősét. Persze Jaquet korábban is
mintha arra hajlott volna, hogy a dokumentumfilmek Zack Snydere legyen. Már az
Oscar-díjas Pingvinek vándorlásában
sem tudott a téma és a gyönyörű természetképek önerejére hagyatkozni, azóta
pedig csak tovább fokozta a stilizációt célzatos természetfilmjeiben. A Volt egyszer egy erdő-ben az őserdők
kipusztításának veszélyeire, ezúttal a globális felmelegedés beláthatatlan
következményeire figyelmeztet, de mindkét esetben jobban épít az érzelmek
felkorbácsolására, mint a probléma megértésére.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 30 átlag: 5.87 |
|
|
|
|