|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÍgy jártam a mostohámmalKovács Kata
Lolo – francia, 2014.
Rendezte: Julie Delpy. Írta: Eugénie Grandval és Julie Delpy. Kép: Thierry
Arbogast. Szereplők: Julie Delpy (Violette), Dany Boon (Jean-René), Karin Viard
(Adriene), Vincent Lacoste (Lolo). Gyártó: Mars Films / The Films / France 2.
Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált.
99 perc.
Az Így jártam a mostohámmal-t Julie Delpy rendezőként és
társforgatókönyvíróként jegyzi, főszereplőként pedig a sztárszerzői kézjegyévé
vált neurotikus-komikus entellektüel figuráját viszi tovább benne. Szerzői
pályafutásának ez talán az eddig leginkább mainstream darabja, jellegzetes
fogásai (szűk időkeret, bogaras értelmiségi szócsaták, feszes színészvezetés,
jellegzetes nagyvárosi közeg, naiv romantika) közül kizárólag a pályáját
végigkísérő, húsz éve változatlan, csak épp egyre korosodó – és ebből fakadóan
egyre szarkasztikusabb – hősnő alakját tartja meg változatlanul. A Delpy-féle
nő: sznob, magányos, túlérzékeny és hipochonder értelmiségi, aki kissé meg van
hízva, és semmire sem büszkébb, mint arra, hogy párizsi. Mindezeken túl mégis
bájos, és van benne – mint a filmrendező Delpy-ben is, ahogyan ez a film is
bizonyítja – egy jó adag romantikus optimizmus, ami a párkapcsolatokat illeti.
A klasszikus romkom
dramaturgiával és sok-sok blőd humorral (meg némi jól sikerült burleszkkel,
lásd: kardozós nagyjelenet) átszőtt mostani történet szerint a divatszakmában
tevékenykedő, negyvenes szingli egy biarritzi nyaralás során végre
megismerkedik egy férfival, aki ugyan egyszerű mint a bot, de az ágyban tudja a
dolgát. Bontakozó románcuk hamar rendhagyó ödipuszi szerelmi háromszöggé bővül,
a nő 19 éves fia, Lolo ugyanis nem nézi jó szemmel anyja kapcsolatát, és
klasszikus gyerekcsínyekkel, majd gonosz ármánykodással próbálja elűzni az
udvarlót. A film szélsőségesen, már-már szórakoztatóan gyermeteg, és egyetlen
percre sem kíván túllépni a műfaji kereteken. Ugyan a rendező néhol igazán
megcsillantja erényeit – a fiát alakító Vincent Lacoste például sziporkázik –
és egy rövid epizód erejéig még Karl Lagerfeldet is megcameóztatja, ennek a
filmnek végső soron egyetlen erénye van: hogy Delpy benne van.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 47 átlag: 5.47 |
|
|
|
|