KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Így jártam a mostohámmal

Kovács Kata

Lolo – francia, 2014. Rendezte: Julie Delpy. Írta: Eugénie Grandval és Julie Delpy. Kép: Thierry Arbogast. Szereplők: Julie Delpy (Violette), Dany Boon (Jean-René), Karin Viard (Adriene), Vincent Lacoste (Lolo). Gyártó: Mars Films / The Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 99 perc.

 

Az Így jártam a mostohámmal-t Julie Delpy rendezőként és társforgatókönyvíróként jegyzi, főszereplőként pedig a sztárszerzői kézjegyévé vált neurotikus-komikus entellektüel figuráját viszi tovább benne. Szerzői pályafutásának ez talán az eddig leginkább mainstream darabja, jellegzetes fogásai (szűk időkeret, bogaras értelmiségi szócsaták, feszes színészvezetés, jellegzetes nagyvárosi közeg, naiv romantika) közül kizárólag a pályáját végigkísérő, húsz éve változatlan, csak épp egyre korosodó – és ebből fakadóan egyre szarkasztikusabb – hősnő alakját tartja meg változatlanul. A Delpy-féle nő: sznob, magányos, túlérzékeny és hipochonder értelmiségi, aki kissé meg van hízva, és semmire sem büszkébb, mint arra, hogy párizsi. Mindezeken túl mégis bájos, és van benne – mint a filmrendező Delpy-ben is, ahogyan ez a film is bizonyítja – egy jó adag romantikus optimizmus, ami a párkapcsolatokat illeti.

A klasszikus romkom dramaturgiával és sok-sok blőd humorral (meg némi jól sikerült burleszkkel, lásd: kardozós nagyjelenet) átszőtt mostani történet szerint a divatszakmában tevékenykedő, negyvenes szingli egy biarritzi nyaralás során végre megismerkedik egy férfival, aki ugyan egyszerű mint a bot, de az ágyban tudja a dolgát. Bontakozó románcuk hamar rendhagyó ödipuszi szerelmi háromszöggé bővül, a nő 19 éves fia, Lolo ugyanis nem nézi jó szemmel anyja kapcsolatát, és klasszikus gyerekcsínyekkel, majd gonosz ármánykodással próbálja elűzni az udvarlót. A film szélsőségesen, már-már szórakoztatóan gyermeteg, és egyetlen percre sem kíván túllépni a műfaji kereteken. Ugyan a rendező néhol igazán megcsillantja erényeit – a fiát alakító Vincent Lacoste például sziporkázik – és egy rövid epizód erejéig még Karl Lagerfeldet is megcameóztatja, ennek a filmnek végső soron egyetlen erénye van: hogy Delpy benne van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12567