|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Vadász és a JégkirálynőVarró Attila
The Huntsman Winter’s War – amerikai,
2016. Rendezte: Cedric Nicolas Troyan. Írta: Evan Spiliotopoulos és Craig
Mazin. Kép: Phedon Papamichael. Zene: James Newton Howard. Szereplők: Chris
Hemsworth (Vadász), Jessica Chastain (Sara), Emily Blunt (Freya), Charlize
Theron (Ravenna). Gyártó: Universal Pictures / Roth Films. Forgalmazó:
Szinkronizált. 114 perc.
Miként a 30-as években Hófehérke indította
el a klasszikus Disney-tündérmesék sorát az Álomgyárban, úgy 2012-ben is a csókra
váró házitündér újjáélesztésével lendült mozgásba az a nagyipari revízió, ami a
kortárs női közönség igényeihez illesztette a nyolc évtized alatt igen csak
megkopott és célcsoportját vesztett zsánert. Míg azonban a komolyabb auteurnek számító Tarsem beérte az
elcsépelt posztmodern felturbózással (Tükröm,
tükröm), a brit elsőfilmes Rupert Sanders hamisítatlan
(mostoha)anyamelodrámává modernizált változata, a Hófehérke és a Vadász egyfajta kifordított Mildred Pierce-ként állította középpontba a férfiakban csalódott,
lánya ifjúsága iránt áhítozó Ravenna királynőt, Hófehérkét pedig bollywoodi
esküvőfinálé helyett inkább egy diadalmas anyagyilkossággal, önálló trónnal és
a partvonalról epekedő férfitekintetekkel jutalmazta.
Tekintve, hogy az időközben eltelt négy év
olyan jövedelmező követőket hozott, mint a Disney feminista kapitulációját
jelentő Demóna, az idei folytatástól
joggal elvárható volt minimum egy biszex Hófehérke királynő, egy törpévé miskárolt
Vadász és Jessica Chastain régen várt akcióhősnővé avatása. Ám a magánéleti
botrányok miatt többször átírt prequel/sequel végül csak az utóbbi igényt
teljesítette – minden más fronton visszahúzódott a hagyományos társadalmi
modell menedékébe: Hófehérke szűzkirálynője helyett egy Hókirálynő frigid
boszorkánya ül a trónon, az újjáéledt Ravenna halovány Demóna-árnyként érdemli ki
jogos büntetését, nőszerelem helyett nővéri szeretet és heteroszexuális románc
(a főhőssé tett Vadász és holtnak hitt hajdani kedvese között) pengeti az
érzelmi húrokat. Az alapfilm trükkspecialistája által rendezett folytatás beéri
annyi saját kommentárral, hogy számos ponton felhívja a figyelmet a mesterséges
képek valóságtorzító és sorsromboló hatására – miközben zavaros, vásári
varázstükre még arra is lusta, hogy legalább rendesen hazudjon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 9 átlag: 7.56 |
|
|
|
|