|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDVictor Frankenstein Szoboszlay Pál
Victor Frankenstein – amerikai, 2015. Rendezte: Paul McGuigan.
Szereplők: Daniel Radcliffe, James McAvoy. Forgalmazó: Gamma Home
Entertainment. 105 perc.
A filmtörténet során már számtalanszor feldolgozott
Frankenstein-történetet ezúttal Paul McGuigan, a Gengszterek gengsztere és az Alvilági
játékok című remek játékfilmek, valamint a Sherlock-sorozat legjobban sikerült darabjainak a rendezője vitte
vászonra, felemás eredménnyel. A parafrázis az ambiciózus orvostanhallgató,
Victor Frankenstein történetét meséli el, méghozzá a púpos cirkuszi bohócból
orvosi asszisztenssé előlépő Igor szemszögéből, aki mondhatni maga is Victor
teremtménye. A film középpontjában kettejük különös viszonya és a jól ismert „életre
keltés”-motívum áll. Ehhez kapcsolódik a hősök ellen folytatott nyomozás,
Victor hallgatótársának konspirációja, és Igor szerelmi szála, míg az obligát
szörnynek alig tíz perc jut a játékidőből. Cserébe kapunk másfél életre keltési
kísérletet, melynek első sikeres kreatúrája egy csimpánzszerű lény. Összességében
a film monstrumai destruktív, értelem nélküli zombikként viselkednek, ezzel
nyomatékosítva azt az üzenetet, hogy bár életet lehet teremteni, a szellemet
nem tudja a tudomány rekreálni.
Végső soron bármennyire is érdekes próbálkozás alternatív szemszögből
elmesélni a jól ismert történetet, a film nem tesz hozzá az eredeti sztorihoz
annyit, hogy a számottevő Frankenstein-adaptációk közé sorolhassuk. A formája
sem különleges, vizuális stílusa és viktoriánus steampunk cselekményvilága
leginkább Guy Ritchie Sherlock Holmesát
idézi. A Victor Frankenstein így
végül nem lesz több jól kivitelezett látványfilmnél, mely a kortárs
képregényfilmekkel aligha tudja felvenni a versenyt, így pedig hiába rejti
befejezése a folytatás lehetőségét, kétséges, hogy ez egyhamar megvalósulna.
Extrák: Werkfilm, látványtervek, forgatási fotók és kulisszák mögötti
felvételek képgalériája, továbbá az eredeti előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 7.38 |
|
|
|
|