|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMapplethorpeJankovics Márton
Mapplethorpe:
Look at the Pictures – amerikai, 2016. Rendezte: Fenton Bailey és Randy
Barbato. Kép: Mario Panagiotopoulos és Huy Truong. Zene: David Benjamin
Steinberg. Szereplők: Robert Mapplethorpe. Gyártó: Film Manufacturers / World
of Wonder Productions. Forgalmazó: Cinefilm Co. Feliratos. 108 perc.
Nem
tudjuk, hogy csak pont így jött-e ki a lépés, vagy a genderkérdések és a
szólásszabadság körüli viták újbóli erősödése is szerepet játszott benne, de a
70-80-as években a szexuális identitást élve boncoló sztárfotós, Robert
Mapplethorpe most hirtelen nagyon népszerű lett a filmesek körében. Hamarosan
forgatják a róla szóló életrajzi filmet, ezzel párhuzamosan pedig tévésorozat
is készül a Patti Smith-szel való különleges kapcsolatáról, amelyet a punk díva
2010-es memoárja, a csodálatosan lírai Kölykök
nyomán írtak. Mintha csak ennek a játékfilmes dömpingnek készítené elő a
terepet az HBO Mapplehorpe című
dokumentumfilmje, amely egykori barátok, szeretők, munkatársak (és ezek
mindenféle kombinációinak) megszólaltatásával járja körbe a kompromisszumot nem
ismerő művész botrányokban gazdag életútját.
Feszesen szerkesztett ízelítőt kapunk a kertvárosi gyerekkorból, az
iskolai évekből, a művészi és szexuális önkeresés időszakából, majd abból a
hihetetlen tudatos és mérhetetlen becsvággyal átitatott brandépításből is, ami
már befutott, a sztárság felé lépdelő fotósként jellemezte. Az egész
felfokozott életút és sikeres pályafutás fölött pedig ott lebeg a tragikus
végzet ígérete: az AIDS-ben való leépülés és a halállal való szembenézés
kínokkal teli utolsó felvonása, amit szintén ő maga örökített meg a legjobban
hátborzongató és ikonikussá vált önarcképeiben. Mert ahogy a film eredeti
címéből is kitűnik, a Mapplethorpe által bejárt út elsődleges lenyomatait maguk
a képek jelentik, minden visszaemlékezés vagy történet csak ezekhez fűzött
lábjegyzet. Nagy erénye a filmnek, hogy tisztában van ezzel, és hagyja szóhoz
jutni a képeket is az emberek mellett. A sok szólamból együtt rajzolódik ki az
az ellentmondásokkal teli, de hihetetlen karizmatikus személyiség, aki
mindenkit manipulált és az ujja köré csavart, de közben ugyanazzal a gyermeki
nyitottsággal tudott egy virágos csendéletet, egy arcot, egy nemi szervet vagy
épp egy kőkemény szadomazo-jelentetet fotózni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6 |
|
|
|
|