|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMicsoda spanyol éjszaka!Sepsi László
Mi gran noche – spanyol, 2015. Rendezte: Alex de la Iglesia. Írta: Jorge
Guerricaechevarria és Alex de la Iglesia. Kép: Angel Amoros. Zene: Joan Valent.
Szereplők: Pepon Nieto (Jose), Raphael (Alphonso), Blanca Suárez (Paloma),
Mario Casas (Adanne), Hugo Silva (Roberto). Gyártó: Canal Plus / TVE /
Telefonica Studios. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 100 perc.
Az odakint dúló
zavargások ellenére is glitteres hangulatban zajlik a szilveszter éjszakai
tévéműsor felvétele, mígnem az egyik kameradaru gigantikus libikókaként
megbillen, és belepasszírozza a színpad előtti vacsoraasztalnál ülő statiszta
koponyáját a terítékbe. Kétszer. A Micsoda
spanyol éjszaka! nyitójelenete jellegzetes pillanat Álex de la Iglesia
életművében: a váratlan és véletlenszerű erőszak egyszer csak szétrobbantja a
szórakoztatóipar kulisszáit, hogy aztán kétségessé váljék, vajon a növekvő
káosz és erőszak csupán gyakori velejárója a (tömeg)szórakoztatásnak, vagy a
brutálbörleszk maga a szórakoztatás.
Az idei film azonban korántsem
jut olyan messzire a téma kidolgozásában, mint korábban a tévékomédiásokról
szóló Muertos de risa vagy a magnum
opusnak is tekinthető Egy őrölt szerelem
balladája. Bár a rendező kézjegyszerű elmebetegeiből bőséggel akad itt is,
és az egyetlen éjszaka történetét elmesélő médiaszatírában a leghétköznapibb
szituációk is pillanatok alatt átfordulnak groteszk tortúrába – főképp egy
pszichotikus Fenyő Miklósra emlékeztető idős táncdalénekes jóvoltából –, a Micsoda spanyol éjszaka! komédiázása
jócskán erőtlennek hat Iglesia korábbi munkáihoz képest. A parabolaszerű
alapszituáció – kint rohamrendőrök és huligánok, bent sztárocskák és
díszletpezsgők közt bazsalygó statiszták– az öt évvel ezelőtti La chispa de la vida nehézkes
moralizálását idézi a média álságos természetéről, ám ennél is fájóbb, hogy Micsoda spanyol éjszaka! fergetegesnek
szánt fináléja sem képes átlendülni a mókás esztrádműsorok könnyed
zabolátlanságából az eddigi életmű karneváli őrületébe. Pedig ha valamit
megtanulhattunk eddig Álex de la Iglesiától, akkor az az, hogy a legjobb
bohóctréfák végén valaki otthagyja a fogát – de előtte lerombolja az egész
színpadot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 4.43 |
|
|
|
|