|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÜtközésSoós Tamás
Collide
– angol-német, 2016. Rendezte: Eran Creevy. Írta:
Eran Creevy és F. Scott Frazier. Kép: Ed Wild. Szereplők: Nicholas Hoult
(Casey), Felicity Jones (Juliette), Ben Kingsley (Geran), Anthony Hopkins
(Kahl). Gyártó: 42 / Automatik Entertainment / DMG Entertainment. Forgalmazó:
Big Bang Media. Szinkronizált. 89
perc.
Egyik
oldalon egy őrült, török Ali G (Ben Kingsley aktuális camp-alakításában), a
másikon egy Shakespeare-től idéző drogmogul (a németként is nagyon brit Anthony
Hopkins), kettejük kereszttüzében pedig a Love
Story szerelmesei. A helyszín: Köln, és az észak-vesztfáliai autópályarendszer,
a tét: a német drogbiznisz, plusz a veseelégtelenségben haldokló Juliette
élete, akinek műtétjét barátja azzal a pénzzel fizetné ki, amit a Hagen Kahltól
lopott drogokért kap Gerantól. Akciófilmnek álcázza tehát szerelmesfilmjét Eran
Creevy (Shifty, Üdv a mocsokban), aki azonban elfelejti felrakni az érzelmi
téteket: az egyórás, megszakítatlan autósüldözést katalizáló párkapcsolatot
csak egy gyorsmontázsban összegzi, frappáns párbeszédek és eljátszható
karaktermélység nélkül pedig a színészek között sem szikrázik fel a vászon.
Érzelmek hiányában az Ütközés halálos
iramban levezényelt autópornóvá gyorsul, ahol a csúcspontokat az egymásba
hatoló verdák látványa rajzolja ki, és az nyeri el a szőke pultoslány kezét,
aki tovább bírja az autós menetet. Creevy pedig majdnem olyan jól bírja, mint a
túlpörgetett 21. századi akcióesztétikát meghatározó Crank, csak a Neveldine–Taylor duó túlzásból merített iróniáját
CGI-mentes, Bourne-stílusú kaszkadőrmunkára cseréli, és hol hosszan egyben
tartott snittel (lásd a menekülést a Hagen Kahl-raktárból), hol kreatív autós-
és gyalogosüldözési koreográfiákkal teszi érdekessé a filmet, amelyben nem a
kispályás drogfutár szerelmének, hanem a rendezőnek drukkolunk, hogy egészen a
fináléig fenn tudja tartani a nyaktörő tempót. Ha a giccsbe fojtott szerelmi és
a nonszensz felé sodort gengszterszálat nem is, ezt a kitartó és kompromisszummentes
kocsizúzást lehet értékelni az Ütközésben,
ebben az amatőr videók nyersességét idéző, sallangmentes B-filmben, amely
kellemes egynyári kaland lehet mindazoknak, akik a Bourne-ban a politikát, a Halálos iramban-filmekben pedig a
hollywoodi nagyotmondást nem kedvelték.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 5.67 |
|
|
|
|