KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suicide Squad – Öngyilkos osztag

Kránicz Bence

Suicide Squad – amerikai, 2016. Rendezte és írta: David Ayer. Kép: Roman Vasjanov. Zene: Steven Price. Szereplők: Will Smith (Deadshot), Margot Robbie (Harley Quinn), Joel Kinnaman (Flag), Viola Davis (Waller), Jay Hernandez (El Diablo), Jared Leto (Joker). Gyártó: DC Entertainment / Atlas Entertainment / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 130 perc.

 

Mit keres egy csapatnyi másodvonalbeli képregénygonosz (és Joker) egy többszázmillió dolláros film főszerepeiben? Ez a kérdés foglalkoztat mindenkit, aki laikusként figyeli, miként költözteti át mozgóképre a DC kiadó saját szuperhőskészletét. Pedig az Acélember és a Batman Superman ellen után mozikba küldött Öngyilkos osztagban pont az tűnt vonzónak, hogy nem egy újabb világmegmentő jófiú kalandjait mutatja be, hanem a gazfickóknak ad lehetőséget a kibontakozásra. Író-rendezőnek a stúdió megnyerte az életművét marcona férfihősökkel kitapétázó David Ayert (Az utolsó műszak, Harag), így volt okunk rendhagyó képregényadaptációban bízni.

A film azonban nem váltja be a vérmes reményeket. A hosszúra nyújtott csapatépítés után, amelyben a legtöbb szereplő saját bemutatkozó videóklipet kap, az osztag rögtön bevetésre indul – ez teszi ki a játékidő második felét. Ám a számos karakter közül csak Joker szerelme, az eredetileg is egy régebbi filmadaptáció (a nagyszerű, ‘92-es Batman-rajzfilmsorozat) kedvéért kitalált Harley Quinn nevezhető izgalmas figurának. Margot Robbie alakításában Harley kiszámíthatatlan, pezsgő és veszélyes, vagyis pont olyan, amilyennek a filmnek is lennie kéne. Kár, hogy körülötte csupa szürke és unalmas alak tétlenkedik, köztük a Batman-filmváltozatok legsótlanabb Jokerével.

A hevenyészett, értelmetlen fordulatok közben van idő elgondolkodni azon, hány férfiak által elnyomott és megnyomorított nő tűnik fel a történetben: Harley Quinn mellett a zord katonatiszt megzsarolt barátnője, és a másik dimenzióból érkező fivérére utalt Varázslónő is ki van szolgáltatva egy-egy férfifigurának. Ha szexista hozzáállására nem is, Ayer legalább néhány vizuális ötletre büszke lehet – a ruhájukat színes masszává oldó, bőrüket szétmaró savfürdőben ölelkező Joker-Harley kettős képe az egyik legszebb momentum, amit szuperhősfilmben láthattunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12890