|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Mozi24 hétNagy V. Gergő
24
Wochen – német, 2016. Rendezte: Anne Zohra Berrached. Írta: Carl Gerber és Anne
Zohra Berrached. Kép: Friede Clausz. Zene: Jasmin Reuter. Szereplők: Julia
Jentsch (Astrid), Bjarne Mädel
(Markus), Johanna Gastdorf (Beate), Emilia Pieske (Nele). Gyártó: Zero One Film
/ ZDF. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
102 perc.
Most
már biztos: Anne Zohra Berrached egzotikus csengésű neve a feminista filmesek
listájára tartozik. Persze igazság szerint ez az első filmje után sem volt
annyira kétséges, hiszen a Két anya
drámája heveny együttérzéssel és szolid rendszerkritikával mesélt egy leszbikus
pár gyermekvállalásának kálváriájáról. De a 24
hét már ízig-vérig társadalomtudatos női szerzőként definiálja törekvő
rendezőjét: az idei Berlinale egyetlen hazai versenyfilmje egy erős asszonyról szól,
akinek saját testéről, családjáról és életről-halálról kell visszavonhatatlan
döntést hoznia, méghozzá a barátok, családtagok és rajongók tekintetének
kereszttüzében.
Az
ismert stand-up komikus, Astrid
Lorenz ugyanis egy nap azzal szembesül, hogy a hasában hordott második gyermeke
Down-kórban szenved – a német állam viszont egészen a terhesség végéig
biztosítja számára az abortusz lehetőségét. Berrached pedig mindent bevet annak
érdekében, hogy az ekként előálló dilemmát (kevesebbet ér egy Down-kóros élete?
gyilkosság-e a kései abortusz?) egyre inkább kiélezze a játékidő során: rémült
bejárónőt, bizonytalan rokonokat, megannyi kételyt, sőt egy további betegséget
állít szembe egy megejtően szeretetteljes házastársi viszonnyal, miközben a
lendületes cselekményt az anyaméhben úszkáló magzat életigenlő képeivel
központozza. A meglepően kegyetlen fináléval pedig úgy tud érvelni a humanista
álláspont mellett, hogy ugyanazzal a mozdulattal az anya szuverenitását is
lelkesen elismeri. A 24 hét
példaszerű elkötelezettséggel és jelentékeny drámai erővel dolgoz föl egy
neuralgikus társadalmi problémát, de minden kézikamerás közvetlenség és
valóságszagú amatőrszereplő dacára is csak ritkán tud valódi életet lehelni a
sztoriba: Jentsch és Bjarne Mädel eleven
házaspárja mellett számos klisékaraktert és keresett-kiagyalt álkonfliktust
vezet elénk a cselekmény – valamint néhány kínosan rossz dumát a fellépések
szcénái alatt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.71 |
|
|
|
|