|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDA boszorkányBenke Attila
The Witch:
A New-England Folktale – amerikai–angol, 2015. Rendezte: Robert Eggers.
Szereplők: Anya Taylor-Joy, Ralph Ineson, Kate Dickie. Forgalmazó: Universal /
BONTONFILM. 92 perc.
„Boszorkányok
márpedig vannak” – állította az egyik leghatásosabb boszorkányfilm, az
áldokumentarista műfajfilmek trendjét indító Blair Witch Project, mely az erdő mélyén, korhadó faházban
mesterkedő banya tipikus mesebeli archetípusából szorongáskeltő és feszült
horrorrémet teremtett. Hagyományosabb filmnyelvi eszközökkel dolgozik, de
ugyanezt teszi az amerikai elsőfilmes Robert Eggers is mítoszokból és
folklórból építkező pszichológiai horrorjában, A boszorkányban is.
A boszorkány története jó pár évtizeddel a híres salemi boszorkányperek előtt,
a tizenhetedik század hajnalán, az ekkor még valóban vad és misztikus
Amerikában játszódik. Az új-angliai Williamet, a farmert és családját kizárják
egy puritán közösségből, így az ötgyerekes apának a pusztában kell saját erőből
eltartania szeretteit. A mélyen vallásos família Thomasin, a legidősebb, lázadó
korszakát élő lány és édesanyja között izzó konfliktus miatt amúgy sem túl
nyugodt életét egy nap a párhónapos Sam eltűnése borítja fel teljesen. Az anya
és a két kisebb ikertestvér tüstént boszorkánysággal kezdik el vádolni a „fekete
bárány” Thomasint, ám mikor Calebnek, a kamaszodó fiúnak is nyoma vész a közeli
erdőben, a családnak szembe kell néznie a valódi gonosszal.
Robert
Eggers nem tucathorrort, hanem minden szempontból érdekes filmet forgatott,
melyet óangol nyelvezete, fakó, nyirkos hatást keltő képi világa, tabutörő
családábrázolása és határsértő szexuális felhangjai tesznek egyedivé. Itt a rém
a legjobb pszichológiai horrorfilmekhez (Rosemary
gyermeke, Ragyogás) hasonlóan
csupán katalizátor. A címbeli boszorkány mindössze háromszor tűnik fel, és bár
érkezése csontvelőig hatoló félelmet hoz magával, jelenléte nem a horrorhatás,
hanem a család tagjai közt lappangó feszültségek felszínre kerülése miatt
fontos. Így Robert Eggers első, mégis profi és kiérlelt nagyjátékfilmjének
megtekintése után garantáltan lesz legalább egy álmatlan éjszakánk – nemcsak a
borzongás, hanem az intelligens, felkavaró történet által generált kérdések
miatt is.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.5 |
|
|
|
|