KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/június

• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Az örömváros

Báron György

A film nemzetközi, főhőse amerikai, története Calcuttában játszódik, s német forgalmazó jóvoltából került a magyar mozikba. Ez utóbbi csak azért érdemel figyelmet, mert a szereplők ékes németséggel beszélnek. Ezzel a tébollyal aztán a néző el is van egy ideig. Ámulva figyeli, amint az acélizmú szőke, kékszemű jenki hős Goethe nyelvén érteti meg magát a klasszikus műveltségű indiai páriákkal. Ismerős alaphelyzet: amcsi film a SAT 1-en – ezúttal mozivásznon. S mégis, tán ez a suta német szinkron is hozzájárul ahhoz, hogy belebonyolódván a cselekménybe, képzeletünkben az endéká filmek osztályharcos elszántsága idéződjék föl.

A Nagy Fehér Hős (Übermensch) Calcuttába érkezik, hogy megtalálja élete elveszett értelmét. Megtalálja. Személyes példamutatásával harcra vezeti a calcuttai elnyomottakat elnyomóik ellen. Él a városban egy nagyhatalmú, sötét tekintetű főgonosz, aki a cselekmény során kizárólag azzal foglalatoskodik, hogy válogatott gazemberségekkel törjön borsot nyomorúságos sorsú honfitársai orra alá. Megsarcolja a riksakulikat, még a leprások karitatív kórházát is. Valószínűleg az idők végeztéig ez lenne a rend Calcuttában, ha pechükre egy nyílt tekintetű houstoni orvos (Patrick Swayze) nem kap csömört a jóléttől, s nem éppen Calcuttába megy megtisztulni, a leprások és a riksakulik negyedébe. A megnyomorítottakban felébred a szunnyadó öntudat, fellázadnak a Sötétlelkű ellen. Ki hinné – győznek. Heppiend, mindenki boldog.

A riksakuli vidáman húzza tovább a riksát, nevetnek még a leprások is. Szép az élet, érdemes küzdeni.

Örömváros.