|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziJack Reacher: Nincs visszaútCsiger Ádám
Jack Reacher:
Never Go Back – amerikai, 2016. Rendezte: Edward Zwick. Írta: Lee
Child regényéből Marshall Herskovitz. Kép: Oliver Wood. Zene: Henry Jackman.
Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Cobie Smulders (Susan), Danika Yarosh
(Samantha), Patrick Heusinger (Hunter). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance
Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
119 perc.
A hollywoodi sequelek
látványosabbak és grandiózusabbak elődeiknél, kivéve néhány rendhagyó
folytatást, melyek alkotói próbáltak nem beleesni ebbe a csapdába, és nem
előre, hanem inkább visszaléptek egyet. A Star
Wars: Az ébredő erő főleg nosztalgiát és bevált csavarokat kínált az
előzmény-trilógia akcióorgiájához és világteremtéséhez képest, de a tökéletes
példa a retró sequelre a Mission
Impossible: Titkos nemzet. Illetve most már ez az újabb film a Tom Cruise-Christopher
McQuarrie duótól, amiről sokat elárul, hogy hatásosnak szánt, a trailerben is
megmutatott nyitójelenetében egyáltalán nincsen képkereten belüli akció.
A kiszolgált veterán
Reacher továbbra is hajléktalan, bár nem az utcán, hanem szállókon él, és
füleseket ad egykori munkaadóinak a katonai rendőrségnél. Épp randevúra hívná
női összekötőjét, amikor a csinos őrnagyot megvádolják kémkedéssel. A nyomozó
összeesküvés áldozata: egy afganisztáni ügy alkalmával darázsfészekbe nyúlt.
Reacher megszökteti: folytatniuk kell a nyomozást, hogy tisztázzák magukat, de
közben a hatóságok mellett egy privát katonai cég emberei is vadásznak rájuk.
Látványos szekvenciákban
tehát nem bővelkedik a film, még ha nem is hiányoznak belőle a harcjelenetek.
Akcióthrillerként és hard boiled
krimiként meglehetősen kiszámítható a cselekmény. Cruise hiteltelen keménykezű
héroszként, az öntudatos nőkarakter szerepe kimerül a főhős macsóságának
kompenzálásában, az antagonista pedig érdektelen. Lee Child író és Edward Zwick
rendező története inkább drámaként működik: a hős megváltását nem egy
romantikus affér hozza el, hanem az, hogy apasági keresetet nyújtottak be vele
szemben, állítólagos lánya pedig a katonai cég bérgyilkosainak célkeresztjébe
kerül. Reacher, az őrnagy és a tini fruska menekülés és nyomozás közben
családdá kovácsolódik, konfliktusaik a film fénypontjait jelentik a műfaji
szálhoz képest.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 5 |
|
|
|
|