KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Énekelj!

Sándor Anna

Sing! – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Garth Jennings. Zene: Joby Talbot. Gyártó: Illumination Entertainment / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

 

Az énekverseny kortalan műfaj, erről már ókori mítoszok is tanúskodnak. Az American Idol és az X-faktor licenszével pedig a 2000-es évek elején újult erővel robbantak az életünkbe a tévéshow-k sztárcsináló körítésével. Természetesen Hollywood is lecsapott: készült nagy sikerű tévésorozat (Glee, 2009-2015), és számtalan élőszereplős film – meglepő módon az animációra egészen mostanáig kellett várni, bár a végeredményt elnézve ráért volna még.

Az Énekelj! ugyanis az egyébként is elhasznált témát a lehető legolcsóbban akarja megúszni, és arcpirító gátlástalansággal keveri ki a legsablonosabb álomgyári „higgy magadban” és „teljesítsd be az álmod” koktélt. A történet szerint a koalamackó, hogy mentse színházát a csődtől, énekversenyt hirdet, amire lelkesen jelentkezik is mindenféle lábas és lábatlan jószág. A jelöltek kiválasztása után pedig el is indul a tévéből ismert felkészülés, és a versenyzők háttérsztorijának kibontása. Nem nagy titok, hogy a végén persze mindenki győztessé válhat. Nincsen ebben semmi új ötlet, a fordulatok laposak, a látványvilág unalmas, minden karaktert láttunk már – ráadásul a film esetlenül rasszista (lásd: a gengszteréletből kitörni vágyó fekete gorillát, vagy a latinos nevű Rosita malacot a megszámlálhatatlanul sok gyerekével). Mindez pedig arról árulkodik, hogy a Galaxis útikalauz stopposoknak (2005) feldolgozását is jegyző Garth Jennings még annyira sem erőltette meg magát, mint tíz éve. A filmet csak a jól ismert popslágerek dobják fel valamelyest – szerencsére a hazai forgalmazó nem vesződött a magyarításukkal. Pedig a fabulának, mint műfajnak komoly létjogosultsága van, több ezer éve mesélünk tanulságokkal szolgáló állatmeséket. Az Énekelj! viszont csak arra példa, hogy a Universal meg van győződve róla: karácsonykor bármilyen futószalagon gyártott tömegterméket le lehet nyomni a gyerekek torkán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13083