|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPattayaVarró Attila
Pattaya – francia, 2016.
Rendezte és írta: Franck Gastambide. Kép: Renaud Chassaing. Zene: Eric Neveux.
Szereplők: Franck Gastambide (Francky), Malik Bentalha (Krimo), Anouar Toubali
(Le Nain), Ramzy Bedia (Reza), Gad Elmaleh (Marokkói). Gyártó: Gaumont / Mandarin
Films. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált.
92 perc.
Kevés kisebbség sorsa
keserűbb a filmvilágban a törpékénél, egyformán zsákmányolja ki őket a
tömegfilm kötelező poénforrásként bulifilmektől zsánerparódiákig, és a
művészfilm minden valamirevaló álomjelenet szürreális epizódfigurája gyanánt. A
francia komikus Franck Gastambide nagysikerű webfilm-sorozata (Kaira Shopping) óta önjelölt
emancipátora a mélynövésűeknek: egyfajta szerzői tettestársként tekint
visszatérő lakótelepi liliputi-karakterére, aki acélos elszántsággal küzdi
magát a csúcsra, lenézett házikedvenc státuszból übermensch-é üdvözülve. Míg a
2012-es év legnézettebb francia filmjét jelentő Pornó a házban szexmániás hüvelymatyija egy pornó-demo
elkészítésének hétvégi kalandszériája végén nagymenő felnőttfilm-sztárként
hagyja maga mögött örökkamasz lúzertársait, a tavalyi Pattaya hasonszőrű balek-vígjátékának Korán-faló tökmagja a hírhedt
thaiföldi szexparti-város poklában edződik Mini Van Damme-á, miután
ingyenüdülésre vágyó ügyefogyott cimborái a háta mögött benevezik a helyi törpe
thai-boksz bajnok elleni élet-halál mérkőzésbe.
A Pattaya kisszámú erényei között hiába keresnénk műfaji
természetűeket (elsősorban altesti gegekre és nemi/faji sztereotípiákra
kihegyezett taplókomédiája nagyjából a Másnaposok
2. kudarcba fúlt vakrandevúja a filippínó Weng Weng-filmparódiákkal),
humorának csekélyke szubverziója kimerül abban, hogy ezúttal csupa arab
karakterre bízza a hagyományosan fehér bunkókra szabott „harmadik világ”-alázást,
a karakterek szerethetősége pedig nagyjából a fertőző vérhaséval vetekszik
(beleértve a főszerepben feszítő író-rendezőt is). Ám az őszinte törekvés
mellett, amellyel Gastambide szimpla dwarfsploitation
helyett annak lánglelkű kritikáját kínálja nézőinek, minden más ellenvetés
jócskán eltörpül – ami talán nem számít elég magasröptűnek a hobbitok és
umpalumpák nagyformátumú szerzői bravúrjaihoz képest, de ebben a műfajban
bizony a kicsit is becsülni kell.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 5.75 |
|
|
|
|