|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziMarina Abramović – A távolság, ami összekötJankovics Márton
The
Space in Between: Marina Abramovic and Brazil – brazil, 2016. Rendezte: Marco
del Fiol. Írta: Fabiana Werneck Barcinski és Marina Abramović. Kép: Caue Ito. Zene:
O Grivo. Szereplők: Marina Abramović, Dorothy W. Cooke, Itamir Damiano, Joao de
Deus. Gyártó: Casa Redonda. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.
Marina
Abramović, korunk egyik legismertebb művésze pár évvel ezelőtt Brazíliába
utazott, hogy kigyógyuljon szerelmi bánatából, és inspirációt gyűjtsön új
kiállításához. Az erről készült dokumentumfilm jól megmutatja, hogy mosódik
össze nála végérvényesen élet és művészet. A gyógyulást és lelki újjászületést
célzó spirituális kaland ugyanis a film során nagyszabású performansszá alakul,
melyben Abramović a saját testét használja az alkotás alapanyagaként, akárcsak
híres művészeti akciói során. Ezúttal csodadoktorokat, gurukat,
füvesasszonyokat és matuzsálemi korú bölcseket látogat végig, hogy ellesse
tőlük a fájdalom és az öröm titkát, és szembenézzen a művészet és a neurózis
közös gyökerét jelentő gyerekkori traumákkal. Pokoli szenvedés és békés,
önfeledt pillanatok váltják egymást, de Abramović egyik stációnál sem ragad le,
rendíthetetlenül menetel tovább a számára is ismeretlen cél felé. Egyszerre
végtelenül irritáló és elbűvölő, ahogy gondolkodás és bármiféle kritika nélkül
átadja magát az összes ezoterikus gyógymódnak, miközben persze jellegzetes
akcentusával folyamatosan kommentálja a történteket.
Már
ebből is látszik, hogy A távolság, ami
összeköt nem objektivitásra törekvő dokumentumfilm, inkább egy szenvedélyes
és költői tanúvallomás, akárcsak Werner Herzog hasonló alkotásai. Mikor Abramović
riporterként kezd el működni, el is laposodik a film, mintha csak egy
gyengécske útibeszámolót látnánk valamelyik tévécsatornán. Jelenléte akkor
válik igazán erőssé, amikor csak figyel, némán és mozdulatlanul nézi a tájat,
vagy épp alámerül valamelyik helyi tradícióban. Az őrült spirituális maraton
végül izgalmas felismerésekbe torkollik: Abramović nem pusztán kigyógyul
bánatából, de megleli művészetének új irányát is, és rádöbben, hogy a kortárs
művészet milyen mély szálakkal kötődik az ősi, vallási rítusokhoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5 |
|
|
|
|