|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziAranyBaski Sándor
Gold
– amerikai, 2016. Rendezte: Stephen Gaghan. Írta: John Zinman és Patrick
Massett. Kép: Robert Elswit. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Matthew
McConaughey (Wells), Édgar Ramirez (Acosta), Bryce Dallas Howard (Kay), Joshua
Harto (Lloyd). Gyártó: Highway 61 / Black Bear Pictures. Forgalmazó: Freeman
Film. Szinkronizált. 121 perc.
Mielőtt
több mint tíz évre eltűnt volna Hollywood térképéről, Stephen Gaghan meglehetős
trendérzékenységgel válogatott a forró témák közt. A bevetés szabályai (2000) forgatókönyve az amerikai hadsereg
túlkapásai kapcsán vetett fel komoly morális kérdéseket, a Traffic (2000) a „drog elleni háború” visszásságait taglalta, míg a
rendezőként is jegyzett, Soderbergh stílusában fogant Sziriána (2005) nem csak a problémafelvetését illetően számított
kurrensnek (az olajipar és a nagypolitika összefonódását elemezte), de a több
földrészt átfogó, párhuzamos elbeszélésmódja is újszerűnek hatott, és kis
túlzással műfajt teremtett.
Új
rendezésével látszólag ott folytatja, ahol abbahagyta: a megtörtént események
által inspirált Arany is erős
közéleti vonatkozásokkal bír, vérbeli felemelkedés-bukás története az amerikai
álom repedéseit tárja fel. A kanadai bányászcégből a filmverzióban egy renói
vállalkozás lett, a cselekményt áthelyezték a kilencvenes évekből a Wall Street
aranykorába, a 80-as évekbe, és ezzel egy tökéletesen hiteles amerikai
kontextust kapott a történet. A magát aranyásók büszke leszármazottjaként
definiáló Kenny Wells a Wall Street farkasának tisztességesebb, de nem kevésbé
becsvágyó rokona, aki egy régi indonéziai ismerősével összeállva megcsinálja a
szerencséjét, hogy aztán egyre nagyobb sebességgel kezdjenek el körözni
milliárdokat kaszáló cége körül a politikai és gazdasági elit cápái.
Rendezőként
Gaghan nem vall kudarcot, a legalább öt év fáziskéséssel elkészült Arany komplexitása ugyanakkor meg sem
közelíti korábbi munkáiét. Témája alapján lehetne provokatív és szellemes, mint
A Wall Street farkasa, vagy aktuális
és cinikus, mint A nagy dobás, de az Amerikai botrányhoz hasonlóan inkább
csak az önfeledt ripacséria és a zseniális method
acting határán egyensúlyozó sztárszínésze miatt érdemel figyelmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 3.8 |
|
|
|
|