|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziHalálos iramban 8. Huber Zoltán
The
Fate of the Furious – amerikai, 2017. Rendezte: F. Gary Gray.
Írta: Chris Morgan, Gary Scott Thompso.
Kép: Stephen F.
Windon. Zene: Brian Tyler.
Szereplők: Dwayne
Johnson (Hobbs), Charlize
Theron (Cipher), Scott
Eastwood (Eric), Vin Diesel
(Toretto). Gyártó: Universal
Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.
Hívhatjuk
hetedik művészetnek és csodálhatjuk százhúsz év alatt elért magasságait, a mozi
alapvetően a bennünk élő gyermeken keresztül lép kapcsolatba velünk. A sötétben
fénylő, mozgásba lendülő képek csodája minden filmben közös, de ha kizárólag a
tizenegy éves énünk szája marad tátva, ott vélhetően nem az intellektuális
finomságokon volt a fő hangsúly. A vagány sofőrökből, csillogó karosszériákból
és szögegyenes benzinfilozófiai egysorosokból gründolt Halálos iramban-franchise pontosan azért dübörög még mindig, mert a
naiv kiskamasz-fantáziánkat találja célba. A Diesel-meghajtású, magas
fordulatszámon pörgő széria sohasem árul zsákbamacskát, így nemcsak napjaink
legjobb no-brainer kikapcsolódása, de a hagyományos akciófilmes esztétika egyik
utolsó nagy mohikánja is. A mindent elviccelő vagy folyamatosan vívódó hősök, a
nosztalgikus önparódiák és barokkos neo-trash idézőjelezgetések korában külön
öröm az olyan maszkulin szappanoperával egyben tartott krómpornó, ami
mérföldekre elkerüli agyunk legcsekélyebb igénybevételét. Hét epizód és
négymilliárd dollárnyi bevétel után szerencsére már rég túl vagyunk az olyan
földhözragadt dolgokon, mint a rigorózus fizikai-logikai-narratív
törvényszerűségek. Csak az öröm-potenciál és a menőség-faktor számítanak, hogy
minden és mindenki jól mutasson a vásznon. A sorozat nem véletlenül vonzza
magához a műfaj legnagyobb neveit, amolyan össznépi gálaműsorrá varázsolva a filmet,
ahol csupán annyi szabály van, hogy a kalandok után közös grillezésen kell
köszönetet mondani az újonnan megtalált családért. Ahogyan Dom Toretto dörmögi:
nem az számít, mi van a motorház alatt, hanem az, hogy ki ül a volánnál. Jelen
esetben az autóskártya-gyűjtő, színes matchboxokat egymásnak gurító énünk
taposhat a gázba és amíg ez így marad, a széles vigyor és a színtiszta
komolytalanság garantált.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 6.67 |
|
|
|
|