|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziVad észak – Mese az ezer tó országábólRoboz Gábor
Järven Tarina – finn,
2016. Rendezte: Kim Saarniluoto és Marko Röhr. Írta: Marko Röhr és Antti Turi.
Kép: Teemu Liakka. Zene: Panu Aaltio. Gyártó: Matila Röhr Productions (MRP).
Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált.
75 perc.
Azóta, hogy James
Benning több mint két órás kísérleti filmet készített tizenhárom tóról, végképp
egyértelmű, hogy állóvizekkel is meg lehet tölteni egy egészestés
természetfilmet, különösen, ha azt a 190000 tó hazájaként ismert Finnországban
forgatják. Kim Saarniluoto az ország ősi erdőiről készített, öt évvel ezelőtti
produkciója után a veterán producer Marko Röhr közreműködésével tavaly pontosan
erre vállalkozott, és a végeredményt látva érezhetően az egész családot be
akarta csalogatni a moziba.
Valószínűleg csak egy
különösen fakezű operatőr megbízásával sikerült volna elérni, hogy a Vad Észak – Mese az ezer tó országából
ne fessen lehengerlően, a légi és víz alatti felvételeket egyaránt felvonultató
film, amelynek játékos-érzelmes zenei aláfestése időnként már túlságosan is
melengeti a szívet, a narráció nélküli percekben is könnyen lekötheti az erre
fogékonyakat. A szűk hetvenöt perces film a tavak zárt ökoszisztémáját járja
körül az évszakok változása során, elsősorban az állatok mindennapi életére koncentrálva,
a vidrák, csukák, hódok és a többiek rövid epizódjain túl ugyanakkor arra is
kitér, milyen szerephez jutnak egyes fajok a finn mitológiában, valamint a
különböző vízistenek és őrangyalok tevékenysége sem maradhat ki. A
Finnországban kiugró sikert aratott film állóvizekben jóval szegényebb
országokban is hamar megtalálhatja a közönségét, tényleg csak azt nehéz mire
vélni, hogy a készítők miért nem szenteltek több időt a víz örök körforgásán
alapuló világ bemutatásának, ha egyszer érezhetően beleszerettek a témába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|