|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziBoldog halálnapot!Rusznyák Csaba
Happy Death Day – amerikai, 2017. Rendezte: Christopher Landon. Írta: Scott Lobdell. Kép: Toby Oliver. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Jessica Rothe (Tree), Israel Broussard (Carter), Ruby Modine (Lori), Charles Aitken (Gregory), Laura Clifton (Stephanie). Gyártó: Blumhouse Productions / Digital Rot Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 96 perc. A slasher a nyolcvanas évekre véres vigyorral
szakosodott a tinik leölésének bűnös élvezetére: a néző már nem azért ült be a
sokadig Péntek 13-ra vagy Halloweenre, illetve ezek koppintásaira,
hogy a szimpatikus főhősnőnek szorítson, de még csak nem is feltétlenül a
suspense-ért, hanem azért, hogy szexéhes, részeges és tahó, eleve mészárszékre
szánt, lengén öltözött mellékszereplők brutális és elvárt halálát bambulva
eressze ki a hétköznapok gőzét. A Boldog
halálnapot! a zsáner posztmodern darabjaként másfél óra alatt építi újjá,
méghozzá a nulláról, a szimpatikus áldozat típusfiguráját a különösebb érzelmi
hatás nélkül elveszejthető áldozatból. Amikor Tree (Jessica Roth abszolút
meggyőző) először kenődik a maszkos gyilkos késére az Idétlen időkig horrorverziójában, az még csak annyira hatja meg a
nézőt, mint amikor Jason a huszonharmadik részben lekaszál egy arrogáns
mellékszereplőt, akinek még a forgatókönyvíró sem jegyezte meg a nevét soha. De
aztán, ahogy újra meg újra kénytelen átélni ugyanazt a napot, újra meg újra
mindhiába próbálva elkerülni a halálát, lassan ráébred a jellemhibáira, a benne
tátongó ürességre, és fokozatosan jobb emberré válik. A film a műfajtól
szokatlan intelligenciával és humanitással ássa elő a karakter viselkedése
mögött meghúzódó okokat.
A Parajelenségek-szériában indult Christopher Landon műfajkeverékében
a horror, a dráma és a mindkettőt kiszolgáló humor végig következetesen, kéz a
kézben jár, vagyis minél többször hal meg Tree, annál mélyebbre látunk a
személyiségében, és annál inkább válik legitim hősnővé, akiért érdemes a vászon
előtt maradni. A Boldog halálnapot!
így nem csak a saját jogán érdekes és élvezetes darab, de a jellemfejlődésen
keresztül ráadásul feloldja a slasherek szexizmusának (félmeztelen eye candyk lemészárlása) és
feminizmusának (erős, független final girl) ellentmondását is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|