|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA nőkértVajda Judit
Die göttliche Ordnung – német, 2017. Rendezte és írta: Petra Volpe. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: Marie Leuenberger (Nora), Maximilian Simonischek (Hans), Rachel Braunschweig (Theresa), Sibylle Brunner (Vroni). Gyártó: Zodiac Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 96 perc. A csillagok állása folytán Svájc hivatalos
nevezése a jövő évi Oscar-gála idegen nyelvű kategóriájában témájához illő
közegbe érkezett. Miközben az Egyesült Államokban Harvey Weinstein után egyre
több színészről és rendezőről derül ki, hogy hatalmával visszaélve szexuálisan
zaklatta beosztottjait (többségében nőket), a világ országaiban dübörög a #MeToo
kampány, hazánkban pedig a színházi világ visszaélési botrányaitól hangos a
sajtó, ez a film tovább árnyalja a nők egyenjogúságának helyzetét.
Petra Biondina Volpe műve
a ‘68 után feltámadt szabadságvágy és szexuális forradalom által teljesen
elkerült, elnyomott svájci asszonyok életét egy konkrét eseten keresztül
mutatja be, és karakterei elég szerethetőek lettek ahhoz, hogy a film ne essen
a didaxis csapdájába. Az 1971-ben játszódó A
nőkért leginkább a Good Bye Lenin!-ére
emlékeztető modorban mutatja be azt a nagybetűs Történelem részévé váló
kisembert, nevezetesen egy vidéki svájci háziasszonyt, aki saját közegében
miniatűr forradalmat indítva akar változást elérni abban az áldatlan
állapotban, hogy a nők cselédek és szexuális tárgyak, sőt félemberek, hiszen
férjük engedélye nélkül még saját sorsukba sem szólhatnak bele.
Mikor Nora rájön, hogy
férje beleegyezése híján nem mehet vissza még részmunkaidőben sem dolgozni,
Ibsen hősnőjéhez hasonlóan öntudatra ébred, és elkezd kampányolni a faluban a
közelgő országos választások kapcsán – ahol arról készülnek szavazni (a
férfiak!), hogy kiterjesszék-e a nőkre is a szavazati jogot. Volpe
forgatókönyve gondoskodik róla, hogy a kissé száraznak tűnő téma megfelelő
drámaisággal és izgalmas történéseken keresztül bonyolódjon, s arról sem
feledkezik el, hogy a szexuális forradalmát mindenkinek saját magának is meg
kell vívnia. Így lesz Nora kis lépése része egy hatalmas ugrásnak, amit
nézőként egyszerre szívmelengető és felemelő követni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|