|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziRossz anyák karácsonyaAlföldi Nóra
A Bad Mom’s Christmas – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Jon Lucas és Scott Moore. Kép: Mitchell Amundsen. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Mila Kunis (Amy), Kristen Bell (Kiki), Kathryn Hahn (Carla), Susan Sarandon (Isis), Christine Baranski (Ruth). Gyártó: STX Entertainment / Huayl Brothers Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc. 2017-ben végleg hivatalossá vált, hogy a
karácsony nem az adventtel kezdődik; halottak napja végeztével tulajdonképpen,
ha nem is kötelező, de legalábbis legális belevágni a dekorálásba, az
ajándék-listák tételeinek beszerzésébe és a begyúrt linzertészták
lefagyasztásába, így majdnem két hónapon át tarthat a tébolyult robogás a
pirosbetűs ünnep felé. Karácsonykor a biedermeier
hangulat jegyében mindennek tökéletesen mesésnek kell lennie. Igen nagy
szomorúság tehát, hogy A rossz anyák
karácsonya című vígjáték – amely arra hivatott, hogy az elgyötört anyai
lelket masszírozza kicsit – nem kifejezetten az igényesség híve. Igaz, az sem
elképzelhetetlen, hogy egy bizonyos fokú idegösszeroppanás és fáradtsági szint
felett élvezhetőek a teljesen érdektelen, összefüggéstelen, ad hoc adagolt
poénok és a fantáziátlan, minden díszt nélkülöző fabula.
A tavalyi Rossz anyák folytatásáról annyi
mindenesetre elmondható, hogy sikerült majdnem minden figurát visszacsábítani a
karácsonyi különkiadás erejéig. Mi több, három igazi hollywoodi díva is komoly
szerepet vállalt a projektben, ők játsszák ugyanis a főhőseinkhez karácsony
előtt kéretlenül betoppanó anyákat, akik aztán – így vagy úgy – elrendezik
felnőtt lányaik életét, lehetőleg oly módon, ahogy azt ők jónak látják. Ebből
természetesen óriási veszekedések, kínos helyzetek és végül kellemes
meghatódások sülnek ki. Pukkannak az anyósvicceket is alulmúló sablon-poénok,
sorjáznak az ordenárén elrajzolt karakterek és konfliktusok, de sehol egy olyan
történetszál, ami egy kicsit is érdekfeszítő lenne. A Másnaposok-széria alkotóitól ugyan nem várunk mélyintellektuális
humort, kifinomult ízlést, vagy parádés vonalvezetést, de némi őrült mulatságot
igen – sajnos az anyáknak ebből nem jut, ami nagy kár, hiszen a gondoskodásban
megcsömörlött mamik tébolya elméletileg igen hálás vígjátéki alapanyag lehetne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 9 |
|
|
|
|