|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA legnagyobb showmanKovács Patrik
The
Greatest Showman – amerikai, 2017. Rendezte: Michael Gracey. Írta: Jenny Bicks
és Bill Condon. Kép: Seamus McGarvey. Zene: John Debney és Joseph Trapanese.
Szereplők: Hugh Jackman (Barnum), Michelle Williams (Charity), Zac Efron
(Carlyle), Zendaya (Anne), Rebecca Ferguson (Jenny). Gyártó: Twentieth Century
Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált.
100 perc.
Michael
Gracey elsőfilmjét Phineas T. Barnum, a legendás cirkuszalapító látványos
életműve ihlette: A legnagyobb showman
víg kedélyű musical a Hugh Jackman által alakított, ragyogó üzleti érzékkel
megáldott porondmesterről. A koncepció roppant izgalmas, hiszen azáltal, hogy a
film a messzi 19. századba repít – amikor még gyerekcipőben járt a
szórakoztatóipar –, bújtatottan bár, de a mai showbusinessről is érvényes
megállapításokat tehetne. Mindez mégsem valósul meg maradéktalanul, mivel A legnagyobb showman túl sokat vállal. A
forgatókönyvírók egyszerre kívánnak regélni arról, hogy a feltörekvő főhőst
miként korrumpálja a könnyen jött siker, milyen próbatételek elé állítják a
cirkusz számkivetett tagjait a társadalmi előítéletek, de még obligát szerelmi
háromszög-helyzettel is terhelik a szüzsét. A mozi szinte összeroppan a merész
ambíciók súlya alatt, ráadásul az írók szeszélyesen csaponganak a
cselekményszálak között.
A
felvonultatott témák közül egyedül a torzszülöttek drámája kecsegtetne valódi
potenciállal, ám a freakshow színes
résztvevői nem lépnek elő kulcsszereplőkké: karaktereik funkciója sajnos
kimerül a – szinte már kötelező – politikailag korrekt üzenet tolmácsolásában.
Barnum személyiségének amortizálódása, illetve az ifjú drámaíró és a fekete
artistalány tiltott románca közhelyesen elbeszélt és vontatott, az amerikai
sikermítoszt tömjénezve ünneplő happy end pedig giccsbe fordítja a filmet.
Jackman azonban hatalmas svunggal játssza a főhőst és remekül kamatoztatja
énektudását, a látványvilág delejező, sőt a műfaj szerelmeseit némely dalbetét
is szíven találhatja. A formabontó Kaliforniai
álom után azonban bágyasztó ez a közegábrázolásában és ideológiájában is
klasszicizáló musical. Gracey effektmesterként már szerzett néhány kreditet, de
rendezői reputációját valószínűleg nem A
legnagyobb showman alapozza majd meg.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|