|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉn, TonyaVajda Judit
I,
Tonya – amerikai, 2017. Rendezte: Craig Gillespie. Írta: Steve Rogers. Kép:
Nicolas Karakatsanis. Zene: Peter Nashel. Szereplők: Margot Robbie (Tonya),
Sebastian Stan (Jeff), Allison Janney (LaVona), Caitlin Carver (Nancy),
Julianne Nicholson (Diane). Gyártó: LuckyChap Entertainment / Clubhouse
Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált.
119 perc.
A
2009-es Az informátor! óta több olyan
posztmodern életrajzi film született, amely Hős helyett Antihőst választott
központi figurául, akinek hajmeresztő, az emberi hülyeség magas fokáról
árulkodó kalandjait szatirikusan vagy a fekete komédia eszközeivel mutatta be.
A Wall Street farkasa, a Haverok fegyverben, az Arany és a Barry Seal után végre elkészült a szubzsáner egy női darabja is.
Tonya Harding korcsolyabajnok sztorijánál az alkotók keresve sem találhattak
volna jobbat, hiszen az már alapjáraton olyan durva, hogy annak idején az egész
világot megrázta. A vetélytársnője térdét eltörető olimpikonnak pedig nemcsak
az életpályája érdekes, hanem ellentmondásos személyisége is, ahogy a körülötte
található figurák is megérnek egy misét. Az elszánt és kőkemény, folyamatos
bántalmazásban élő Harding, rideg és szeretetlen anyja, erőszakos férje és
annak enyhe értelmi fogyatékos cimborája története pár éve talán nem
kerülhetett volna hollywoodi vászonra, de a jelek szerint lejárt a patetikus
életrajzi filmek kora.
A
fent említett művek közös tulajdonsága, hogy nevettetni is akarnak, és ennek
érdekében módosítanak a valóságon, sokszor csak ihletként nyúlva a hírhedt
figura életéhez. A valóság megváltoztatása az Én, Tonyában egyenesen vezérlőelvvé válik: az egész alkotásnak az
az ars poeticája, hogy nem létezik
egyetlen igazság, hanem mindenkinek megvan a saját maga igazsága. Erre a
játékidő során maguk a hősök hívják fel a néző figyelmét: tudomást sem véve a
negyedik falról folyamatosan kibeszélnek hozzánk, kommentálva a látottak
valóságtartalmát. Sajnos mindez leírva izgalmasabb, mint ahogy azt Craig
Gillespie rendező megvalósította. Az Én, Tonya legnagyobb erénye így a
címszerepet hozó Margot Robbie, aki a Suicide
Squad után ismét hatalmas lépést tett afelé, hogy levetkőzze az üres
szépség rátapadt köntösét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|