|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hűségesAlföldi Nóra
Le
fidèle – francia-belga, 2017. Rendezte: Michaël R. Roskam. Írta: Thomas
Bidegain és Noé Debré. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Raf Keunen. Szereplők:
Matthias Schoenaerts (Gigi), Adèle Exarchopoulos (Bibi), Eric De Staercke
(Freddy), Jean-Benoît Ugeux (Serge), Nabil Missoumi (Younes). Gyártó: Savage
Film / Stone Angels. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 130 perc.
Michaël
R. Roskam legújabb filmje tulajdonképpen mindent tartalmaz, amit egy izgi
mozitól elvár az ember: van benne szexi szerelmespár, csók és könny, akciók,
száguldások, menő autók. Ha valamiért, hát ezekért igazán jár neki a dicsőség,
manapság nagyvásznon ritkán láthatók ezek a látványosságok ilyen mennyiségben
és viszonylag ízlésesen halmozva. A film főhőse két jobb sorsra érdemes
szerelmes – Gigi a gazdag, sármos bankrabló és Bibi, az autóversenyző a felső
tízezerből. Szenvedélyes kapcsolatukat először Gigi bűnöző életvitelével
kapcsolatos titkolózásai, majd az „utolsó nagy buli” utáni kötelező lebukás és
annak következményei teszik próbára, minek következtében, lassan minden
tönkremegy és elrohad körülöttük, kudarcaik felemésztik őket is. Roskam mindezt
két külön fejezetben bontja ki – a boldogság periódusa és maga az izgalmas heist a férfi szemszögéből bomlik ki,
míg a Bibinek szánt második rész a film felétől szenvedéssel és borongós
tónusokkal teli.
Ha a történet
alapján esetleg 80-as évek szaftosan melodramatikus akciófilmjei jutnának
valaki eszébe, nem téved nagyot, Roskam bevallottan megszállott Michael
Mann-rajongó. Úgy tetszik megpróbálta kedvenc rendezője fordulatait a belga táj
barnálló szürkeségébe és az európaibb konvenciók felé tolni: nem annyira az
akciók vagy a kiélezett összecsapások precíz kidolgozására koncentrál, sokkal
inkább az emberi kapcsolatok és lelkek megroppanását vizslatja. Nagy kockázatot
vállal ezzel, igen rizikós dolog egy filmet ilyen bátran elfelezni és az
izgalmas bűnügyi sztorit frusztráló és könnyfakasztó melodrámába fordítani. A
figurák azonban szerencsére szerethetők és képesek a kínlódásaik közepette is
szimpátiát kiváltani a nézőből, a rendező mindkét fronton pazarul épít
feszültséget, a film látványvilága is kidolgozott. Érthető viszont mű körüli
esetleges fanyalgás, nem mindenki vevő erre a két összeboronált műfajra, sem a
hirtelen hangulatváltozásokra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|