|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDGyilkolj vagy meghalszBenke Attila
Keep Watching – amerikai, 2017. Rendezte: Sean Carter. Szereplők: Bella Thorne, Chandler Riggs, Natalie Martinez. Forgalmazó: Sony. 89 perc. Manapság mindenütt
megfigyelhetnek minket a digitális technika eszközein keresztül. Ez a
tapasztalat szorongást kelt a XXI. század emberében, akinek félelmei sok
kortárs horrorban (Kocka-filmek, a Fűrész-sorozat, A gyilkos szoba, Death Tube-filmek)
válnak valóra borzalmas kínzások és gyilkosságok formájában. A tavaly
Halloweenre időzített Gyilkolj vagy
meghalsz is korunk technoparanoiájára alapoz, és a csapdahorrort próbálja
elegyíteni a home invasion-thrillerrel.
Az
elsőfilmes Sean Carter horrorjának főszereplői egy idillinek nem nevezhető
család tagjai. Jamie lázadó tinédzseréveit éli, szexuális kibontakozása miatt
retteg a terhességtől, és édesapja, Adam új barátnőjével, Oliviával sem jön ki.
A széthúzó családot azonban kényszerűen összekovácsolja a Terror nevű gyilkos,
aki az otthonukat megfigyelő Alkotó parancsára tör rá Jamie-ékre, és hacsak meg
nem ölik, a Terror fog végezni mindenkivel.
A Gyilkolj vagy meghalsz szolgaian
reprodukálja a tipikus slasherek fordulatait, és arcátlan módon lemásolja a Fűrész-filmek motívumait (a technika
révén mindenható antagonista, kegyetlen feladatok, egymás ellen fordított
áldozatok), ami miatt kiszámítható a cselekmény. Sean Carter művének
különlegességét önreflexiója adja, melyet amúgy már a Cannibal Holocaust elsütött kicsit más formában. Ugyanis az Alkotó
és csapata azzal foglalkozik, hogy rejtett kamerákkal szerelik fel a házakat,
majd a Terror segítségével beindítják az „élő filmet”, melyet olyan izgalmasan
vágnak össze online nézőik számára, hogy azok tényleg fikciónak hiszik az
egészet. Ezzel a film készítői kiválóan megragadják digitális korunk másik nagy
problémáját: annyi rémhírt, álhírt és fiktív borzalmat látunk ömlesztve az
internetes videómegosztókon, hogy könnyen közömbössé válhatunk embertársaink
szenvedéseit látva. Kár, hogy Carter és társai bátortalanok voltak, és a film
felütésének áldokumentarizmusát nem merték következetesen végig vinni. Így mi,
a Gyilkolj vagy meghalsz nézői nagyon
is tudatában vagyunk annak, hogy Sean Carter műve olcsó fikció, sablonos
slasher.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|