|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
DVDBérgyilkos MaryPápai Zsolt
Proud Mary – amerikai,
2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny
Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.
Voltaképp nem is olyan
rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi
kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával,
bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos
Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha
csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő
megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor
középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér
Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai
finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a
filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja
pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő
megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán,
regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a
nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és
vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William
A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos
Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi
gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az
Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény
fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az
intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt
viszont nem érdemes megnézni a filmet.
Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|