|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziKönyvklubLovas Anna
Book Club – amerikai,
2018. Rendezte: Bill Holderman. Írta: Bill Holderman és Erin Smimms. Kép:
Andrew Dunn. Zene: Peter Nashel. Szereplők: Diane Keaton (Diane), Jane Fonda
(Vivian), Candice Bergen (Sharon), Mary Steenburgen (Carol), Andy Garcia (Mitchell),
Craig T. Nelson (Bruce). Gyártó: Apartment Story / June Pictures. Forgalmazó:
Freeman Film. Szinkronizált. 104
perc.
Vajon mi különbözteti
meg a hatvanas generációt a huszonévesektől? Az élettapasztalat, mellyel
könnyebben veszik az akadályokat? A családból, barátokból kialakított erős
szociális háló, melynek hála biztosabb a helyük a világban? Vagy a sok kudarcon
és felismerésen keresztül felépített önismeret? A Könyvklub szerint egyik sem: csupán egy elhízott, megráncosodott
test, a feldolgozatlan régi sérelmek, és a megcsappant szexuális vágy.
Pedig az alapötlet
bájos: négy, szakmájában sikeres, látszólag remek életet élő régi barátnő (a
legendás Jane Fonda, Diane Keaton, Candice Bergen és Mary Steenburgen) életét
felforgatja, amikor az évtizedek óta havi rendszerességgel összehívott
könyvklubjuk témájául A szürke ötven
árnyalatát választják. Grey és Ana mindent elsöprő szado-mazo kapcsolata
rádöbbenti őket, hogy az életükből már régóta hiányzik a szenvedély, így aztán
fittyet hányva a családjuk, a párjuk, és leginkább a saját elvárásaiknak,
korukat meghazudtolva bátran csinálnak hülyét magukból a kaland kedvéért.
Ugyan a 2018-ban is
csodálatos sztárszínésznők 104 percen keresztül küzdenek azért, hogy életet
leheljenek a Könyvklubba, a történetért
és a látványért felelős stábtagok sajnos csúnyán cserben hagyják őket. A
végeredmény egy helyenként vicces, de többnyire kínos üzenetekkel megpakolt
olcsó vígjáték arról a hihetetlennek tűnő felismerésről, hogy van (nemi) élet a
menopauza után, és hogy még a tündöklő filmsztárok is megöregszenek egyszer.
Bár egy jó romkom az érettebb női közönségnek valóban hiánypótló lenne, ez nem
az – még mindig érdemesebb újranézni a Nancy Meyers-filmeket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|