KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy burka, egy nadrág

Parádi Orsolya

Cherchez la femme – francia, 2017. Rendezte és írta: Sou Abadi. Kép: Yves Angelo. Zene: Jérome Rebotier. Szereplők: Félix Moati (Armand), William Lebghill (Mahmoud), Camélia Jordana (Leila), Anne Alvaro (Mitra), Miki Manojlovic (Darius). Gyártó: The Film / France 2 / Mars Films. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált. 88 perc.

 

Az iráni Sou Abadi romantikus komédiája az iszlám fanatizmuson élcelődik. A Párizsban játszódó történet középpontjában egy fiatal egyetemista pár áll. Leila és Armand szerelmesek, és éppen New Yorkba készülnek egyéves szakmai gyakorlatra, amikor hazatér Jemenből a lány bátyja, Mahmoud. A radikálisan megváltozott testvér mintha agymosáson ment volna keresztül, szigorú rendet és új szabályokat vezet be a vallási előírásoknak, a saríának megfelelően, melynek eredményeképpen Leilát bezárja a lakásba. Armand tehát burkát húz, elmerül a Koránban, és hittestvérnek adja ki magát, hogy találkozhasson Leilával. Ám a tartózkodó, és a hit rejtelmeiben járatos „nővér” felkelti Mahmoud érdeklődését.

A film a vígjátéki panelekre építve mutatja be a nyugati világba beépülő iszlám irányzatainak képviselőit: a Khomeini ajatollah uralma elől egykor Franciaországba menekülő értelmiségi családtól (Armand szülei), a már Európában született fiatalokon át (a szerelmespár) a dzsihádban hívő neoradikális figurákig (Mahmoud és barátai). Utóbbiakat a beöltözött Armand teszi nevetségessé a szigorú vallási előírásokat még náluk is komolyabban véve. Bár a festett szemmel, elváltoztatott hangon csicsergő, magas sarkúban botladozó álruhás hősszerelmes figurája klasszikus komédiák utánérzése (az angol címben megidézett Van, aki forrón szeretitől a magyar Egy szoknya, egy nadrágig), a különféle iskolák és értelmezések könnyed hangvételű bemutatása jót tesz a történetnek, árnyalja az iszlámról alkotott képet. Hiszen a hozzánk elszivárgó hírek kizárólag az öngyilkos terroristákról szólnak; a békésen együtt élő, nyugati értékrendben, női egyenjogúságban hívő, felvilágosult muszlimokról elvétve sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13735