|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziÖrökségTüske Zsuzsanna
Hereditary – amerikai, 2018.
Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson.
Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter),
Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.
Az utóbbi időben egyre
több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az
egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a
multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan
friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek
már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig
rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel,
amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító
fájdalma (Hang nélkül).
Miután a Graham-család
elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös,
álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek.
Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült
Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány,
Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi
tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz
minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr
és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői
eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek
a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is,
így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő
helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi
világába.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|