|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziPapás-babásParádi Orsolya
Daddy Cool – francia, 2017.
Rendezte: Maxime Govare. Írta: Noémie Saglio és Maxime Govare. Kép: Gilles
Henry. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Vincent Elbaz (Adrien), Laurence Arné
(Maude), Jean- François Cayrey (Emmanuel), Grégory Fitoussi (Renaud). Gyártó:
Les Improductibles / UPI. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.
A filmtörténetben időről
időre felbukkannak a kisgyerekes közeggel idegen testként találkozó férfi
főhősök. Minél nagyobb a kontraszt, annál népszerűbb a figura: toplistások a
rend keménykötésű őrei, elég, ha felidézzük az Ovizsarut, Mr. Óvóbácsit,
Gorilla bácsit – Arnold
Schwarzenegger, Hulk Hogan és Vin Diesel karrierjének csak jót tett a szerep.
Aztán van, aki a financiális nehézségein lendülne át gyerekek segítségével,
mint Eddie Murphy Oviapuként, és ott
a csajozásra gyereket használó férfikarakter, aki később valódi kötődésre is
képessé válhat, mint Hugh Grant az Egy
fiúról szépfiújaként.
A francia Maxime Govare
vegytiszta vígjátéka pofátlan lazasággal kezeli ezt a toposzt. Főhőse, a negyvenéves
Adrien éli világát Párizsban, és olyan felelőtlen, mintha a kamaszkorban ragadt
volna. Szerelme, a gyönyörű és menő grafikus, Maude már gyereket szeretne,
úgyhogy egy nap betelik a pohár, és kirúgja. Adrien úgy dönt, a legjobb módja a
Nő visszaszerzésének, ha közös lakásukban óvodát nyit a környékbeli
hároméveseknek. Botcsinálta óvóbácsiként persze nem csak a gyerekeket veszi le
a lábáról. A személyiségre szabott nevelési módszerek, fenntartható fajátékok
és az organikus bioételek zászlóvivői biztosan kardot rántanak majd e film
láttán, mivel a főhős plasztikkarámot készít a kicsiknek, junkfooddal tömi
őket, közben láncdohányosként pöfékel a gyerekkel teli nappaliban, és a
pelenkázón hagy egy csecsemőt. Ám aki hisz egy következmények nélküli világ létezésében,
az jól szórakozhat: a sármos Vincent Elbaz és a címlapokra kívánkozóan
tökéletes Laurence Arné természetes játéka elviszi a könnyű nyári szórakozásra
szánt filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|