|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziTúl szexi lányKovács Kata
I Feel
Pretty – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Abby Kohn és Marc Silverstein. Kép:
Florian Ballhaus. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Amy Schumer (Renee),
Michelle Williams (Avery), Tom Hopper (Grant), Rory Scovel (Ethan), Emily
Ratajkowski (Mallory). Gyártó: Huayi Brothers Pictures / Voltage Pictures /
Wonderland. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált.
110 perc.
A Nem kellesz eléggét, a Hogyan legyünk szinglik?-et és A bambanőt jegyző írópáros (Abby Kohn – Marc
Silverstein) első rendezését az amerikai stand-up szupersztár Amy Schumer neve
fémjelzi, és mint ahogyan a korábbi filmjeik, ez is azt a kérdést járja körül,
hogyan legyünk sikeresek egy végtelenül felületes, ám farkastörvények uralta
világban, ha magunk a felület terén jócskán alulteljesítünk. A modell-alkattól
jócskán távol eső Renee egy kozmetikai nagyvállalat eldugott kis egérlyukában
gályázik, vágya pedig, hogy elég csinos legyen a cég központi irodájának
recepciós posztjához. A film be is idézi az átváltozás-tematika terén elődnek
számító Segítség, felnőttem!-et, majd
egy fitneszbalesetet követően Renee egy bombázót pillant meg a tükörben, a
bökkenő csupán az, hogy a környezete továbbra is ugyanazt látja belőle, amit
eddig.
Mivel az M-es méret nem a rondaság szinonimája, Drew Barrymore, Ginnifer
Goodwin és Kate Winslet után Schumernek sem sikerül elhitetnie velünk, hogy
olyan csúnya lenne, amitől még egy csecsemő is sírva fakad – az utóbbi években
ez talán csak Rebel Wilsonnak sikerült – és arra sem kapunk indoklást, hogy egy
értelmes és szellemes nő miért éppen egy bugyuta világ elvárásainak akar
megfelelni. A film állítása szerint még a kegyetlen divatiparban sem nagyon
kell más az érvényesüléshez, mint feneketlen magabiztosság és hatalmas nagy
száj, Renee ugyanis hamarosan meghódítja a sótlan cégvezetőt (Michelle Williams
egyetlen lapos poénra épülő alakítása nagyon messze kullog Az ördög Pradát visel Meryl Streep-je mögött), valamint egy
szókimondó performansszal az egész szakmát. Mivel a filmbeli felületes
divatvilág Hollywood reflexiója, értjük, hogy Schumer – aki egyébként kiváló
színésznő – miért beszél benne annyira tiszta szívből. Kár, hogy a korántsem
újkeletű üzenetet csupán harsány közhelyek és lapos poénok közvetítik, így a Túl szexi lány sem Schumer színészi pályáján, sem a rendezőpáros munkásságában
nem hoz áttörést.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|