|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzerelmünk napjaiVajda Judit
Time Freak – amerikai, 2018. Rendezte és írta:
Andrew Bowler. Kép: Luke Geissbuhler. Zene: Andrew Lockington. Szereplők: Asa
Butterfield (Stillman), Sophie Turner (Debbie), Skyler Gisondo (Evan), Will
Peltz (Ryan), Aubrey Reynolds (Blue Ribbons). Gyártó: QC Entertaiment / Beach
Pictures / Rhodes Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 105 perc.
Andrew Bowler
lehetőséget kapott arra, hogy 2011-es Oscar-jelölt kisfilmjét a legmenőbb
fiatal színészekkel forgassa újra nagyjátékfilmként. A Szerelmünk napjai férfi főszerepét az egykori gyereksztár, Asa
Butterfield (Végjáték), női
főszerepét a Trónok harcából ismert
Sophie Turner játssza, de Bowler nem tudta kihozni belőlük (sem) a maximumot. A
gondok ott kezdődnek, hogy hatalmas castingbaki volt a 21 éves kora ellenére
14-nek tűnő Butterfieldet beválogatni, akinél ráadásul nem is működik a kémia a
szerelmét játszó Turnerrel. Az igazán jó párost a színész a Vakáció ifjú Griswoldjaként megismert
Skyler Gisondóval alkotja, ami csak még jobban erősíti azt a benyomást, hogy az
Amerikai pitébe illő idétlen
kamaszokat látunk, felnőtt szerepben.
De a Szerelmünk napjaiban nem csak a
színészek nem stimmelnek: a szakítás után volt barátnőjét egy saját maga által
tervezett időgép segítségével visszaszerezni kívánó srác sztorija rövidfilmként
még működhetett, de az ötlet nem tart ki egy nagyjátékfilmnyi ideig.
Bowler egyrészt csak
felmondja, sőt inkább mechanikusan ledarálja azokat a kötelező kliséket, amiket
mindenki ismer, aki látott már időutazós filmet; másrészt balszerencséjére még
az időutazáson belül is olyan témát választott, amit előtte már többen is
megcsináltak – nála sokkal jobban. A fiatal szerelmesek közti kapcsolat napokra
lebontott és kielemzett vázát az 500 nap
nyárban láthattuk megelevenedni, igazán érzékenyen, frappánsan és
szellemesen. A Szerelmünk napjai
másik fő vonulata pedig a családi viszonyait egy varázslatos, a saját életét
oda-vissza pörgető távkapcsoló segítségével megjavítani kívánó férfiról mesélő
Adam Sandler-filmből, a Távkapcsból
lehet ismerős. És igen, ez sajnos azt jelenti, hogy Bowler alkotásánál még egy
Adam Sandler-opusz is lényegesen jobb.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|