KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmünk napjai

Vajda Judit

Time Freak – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Andrew Bowler. Kép: Luke Geissbuhler. Zene: Andrew Lockington. Szereplők: Asa Butterfield (Stillman), Sophie Turner (Debbie), Skyler Gisondo (Evan), Will Peltz (Ryan), Aubrey Reynolds (Blue Ribbons). Gyártó: QC Entertaiment / Beach Pictures / Rhodes Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 105 perc.

 

Andrew Bowler lehetőséget kapott arra, hogy 2011-es Oscar-jelölt kisfilmjét a legmenőbb fiatal színészekkel forgassa újra nagyjátékfilmként. A Szerelmünk napjai férfi főszerepét az egykori gyereksztár, Asa Butterfield (Végjáték), női főszerepét a Trónok harcából ismert Sophie Turner játssza, de Bowler nem tudta kihozni belőlük (sem) a maximumot. A gondok ott kezdődnek, hogy hatalmas castingbaki volt a 21 éves kora ellenére 14-nek tűnő Butterfieldet beválogatni, akinél ráadásul nem is működik a kémia a szerelmét játszó Turnerrel. Az igazán jó párost a színész a Vakáció ifjú Griswoldjaként megismert Skyler Gisondóval alkotja, ami csak még jobban erősíti azt a benyomást, hogy az Amerikai pitébe illő idétlen kamaszokat látunk, felnőtt szerepben.

De a Szerelmünk napjaiban nem csak a színészek nem stimmelnek: a szakítás után volt barátnőjét egy saját maga által tervezett időgép segítségével visszaszerezni kívánó srác sztorija rövidfilmként még működhetett, de az ötlet nem tart ki egy nagyjátékfilmnyi ideig.

Bowler egyrészt csak felmondja, sőt inkább mechanikusan ledarálja azokat a kötelező kliséket, amiket mindenki ismer, aki látott már időutazós filmet; másrészt balszerencséjére még az időutazáson belül is olyan témát választott, amit előtte már többen is megcsináltak – nála sokkal jobban. A fiatal szerelmesek közti kapcsolat napokra lebontott és kielemzett vázát az 500 nap nyárban láthattuk megelevenedni, igazán érzékenyen, frappánsan és szellemesen. A Szerelmünk napjai másik fő vonulata pedig a családi viszonyait egy varázslatos, a saját életét oda-vissza pörgető távkapcsoló segítségével megjavítani kívánó férfiról mesélő Adam Sandler-filmből, a Távkapcsból lehet ismerős. És igen, ez sajnos azt jelenti, hogy Bowler alkotásánál még egy Adam Sandler-opusz is lényegesen jobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13990