KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés Los Angelesből

Speier Dávid

 

Kurt Russell (alias Snake Plissken), ütőereiben időzített robbanókapszulákkal 1997-ben berepült a börtönszigetként üzemelő Manhattanbe, hogy kihozza az odapottyant Elnököt. Ez 1981-ben történt, a Menekülés New Yorkból című, független, low-budget, sötét tónusú, cinikus és szerethető John Carpenter filmben. A legvégén egy jó poénnal.

Tavaly, 1996-ban, azazhogy 2013-ban Kurt Russell (alias Snake Plissken), testében halálos vírussal (vagy mégsem?) betorpedózódott a földrengés miatt börtönszigetté lett Los Angelesbe, hogy a föld energiaforrásainak kioltására alkalmas mikrobiszbaszt, amit az Elnök lánya, Utópia lopott el, visszahozza az Elnöknek (vagy mégsem?).

És láss csodát: Carpenter teljességgel hű maradt az első film hangulatához, felfogásához, low-budget képi világához, azaz – ne kerteljünk – gagyiságához. Ez 1996-ban nem csak hogy anakronizmus, de egyenesen bukásveszély. És tiszteletre méltó bátorságra vall. Ugyanakkor persze Carpenter – és Russell – somolyog a markába, saját magán és rajtunk is (vagy mégsem?). Félszemű hősünk világmentő küldetéséhez régi és új filmes korszakok és műfajok ikonjai asszisztálnak – Peter Fonda, Steve Buscemi, Bruce Campbell, Stacy Keach, Pam Grier (ld. Reservoir Dogs: „A Christie Love olyan volt, mint egy Pam Grier-show Pam Grier nélkül.”)

Hamisítatlan retro-B film ez, „cowboy-noir” (Carpenter), groteszk képregényhősökkel, apokaliptikusan sötét képekkel, fekete humorral, cikis trükkökkel, cinkos kikacsintásokkal, és egy olyan cinikus, frappáns, dögös zárójelenettel, aminél nem kell jobb.

Egyébként pedig minden olyan film számíthat a támogatásomra, amelyben a főhős egy szűk tengerszorosban egy óriási hullám tarajáról átszörfözik a szorost szegélyező úton száguldó kocsira, és így kapja el a gonoszt (vagy mégsem?).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1589