|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégMichaelTamás Amaryllis
A kozmikus térségek koszlott szárnyú angyala, Michael (John Travolta frenetikus alakítása) – nem luciferi intellektus, nem is xenobióta, egy kis amerikai porfészekben landol vaníliáskifli-illatú, boxeralsós arkangyalként, s gyanítjuk, a kozmikus térváltás szerve is inkább valamely pszichikai apparátus lehet, nem az ejtettfehérben pompázó kerubszárny.
A szentimentalizmusba hajló történetben Travolta-Angyalt lelki akaratban, gondolkodásmódban, fizikai reakcióiban szinte semmi nem választja el a jelenkor földi halandóitól. Szó sincs kozmikus öntudatról és harmadik szemről, a popcornzabáló, élvetegen vakarózó, nőket hajkurászó Michael mégis, az égiek derűjét sugározza. Éppen mert nem akar szünet nélkül, folyamatosan angyalkodni, képes elindítani a film (újságíró) főhőseinek (Andie MacDowell és William Hurt) „láthatatlan” átváltozását: tudatára ébreszti a hitetleneket, hogy a földi létnek a hétköznapok minden trivialitásával együtt – kozmikus jelentősége van... Hogy a mélypontok tanulsága egyedül a magaslatok szintjén hasznosítható... Hogy az ember nem a Föld gyermeke... Hogy az ősgrammatikák, mítoszok és eposzok talán más értelemben igazak, mint ahogy ezt idáig hittük. S miután profán angyalként elvégezte a 26., „az utolsó buli” feladatát a Föld nevű világtérállomáson, Michael, a világegyetem polgára más csillagok felé veszi útját.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1083 átlag: 5.38 |
 |
|
|
|
