KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felül semmi

Csillag Márton

 

A sanyarú sorsú emberek vidám napjait bemutató új brit filmzsáner, a „megélhetési vígjáték” újabb fejezetéhez érkezett: a vetkőző acélgyári munkások (Alul semmi), balettozó proligyerekek (Billy Elliot) és dílerkedő özvegyasszonyok (Fűbenjáró bűn) után most a konyhai kötény nélkül, meztelen felsőtesttel pózoló háziasszonyok mutatkoznak be. A korábbi keserédes darabokhoz hasonlóan a Felül semmi humorának is a szomorúság az elsődleges forrása: miután a yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet egyik virgonc tagja (Julie Walters) a rák közreműködésével elveszíti hőn szeretett férjét, az egylet legvagányabbjai úgy határoznak, hogy egy pucérkodós naptár kiadásával gyűjtenek pénzt az eltávozott emlékét őrző várótermi ülőgarnitúrára. Az 1999 áprilisában megtörtént valós eseményeket feldolgozó film szerkezete – miként erre a magyar cím is utal – szigorúan a műfajteremtő Alul semmi felépítményét követi: a szeretnivaló szerencsétlenek ledobják kispolgári (esetleg „kismunkási”) láncaikat, a társadalmi konvenciókat felrúgva vállalják az összetűzést kicsinyes környezetükkel, felfedik szottyadt kebleiket, s végül – akár az ünnepi puding készítésekor – szembenéznek csomómentes önmagukkal. Nigel Cole rendező a Fűbenjáró bűnnel már bebizonyította, hogy csaknem Mike Leigh-i mélységben ismeri a kisvárosi angol nők lelki világát, nem csoda hát, hogy a gyász és humor finom keverékével ismét egy mulattató és érzékeny történetet sikerült vászonra vinnie. A nőegyleti kalendárium egy-egy lapján szereplő bátrak fedetlen felsőtesttel végzik hagyományos háziasszonyi tevékenységeiket, de a film egészéhez hasonlóan a szomorú, meztelen igazság a képeken is takarásban marad: virágszálak, prések és egyéb konyhai tárgyak teszik láthatatlanná az érett kebleket. Yorkshire asszonyai és a film készítői olyanok, akár az okos lány a meséből: meg is mutatják, meg nem is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1789