KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édes álmok

Köves Gábor

 

Nem teljesen világos, mit esznek annyira a dánok Skócián, mindenesetre a Wilbur öngyilkos akar lenni után idén, nyáron ez már a második skót-dán összekapaszkodás, ami hozzánk is elért. A két filmet nemcsak származási helye (mindkettő ízig-vérig dán termék) és játékterének földrajzi elhelyezkedése (mindkettő hangsúlyozottan Skóciában játszódik) köti össze, de színeik, hangulataik, s ha úgy tetszik, üzeneteik is összecsengnek. Mindkét esetben az átlagosnál valamivel fotogénebb, álmaikat és lehetőségeiket tekintve azonban ízig-vérig kisemberek valós környezetbe helyezett, a jó ízlés határain belül maradó tündérmeséit láthatjuk. Részleteiben mindkét mese kellőképpen realista, végkicsengésében életigenlő, fordulatait tekintve pontosan kiszámított, mértékletesen hatásvadász.

Az álmok, melyeket hősnőink, ez a két hontalan, Skóciába vetődött szingli dédelget, természetesen egyáltalán nem úgy teljesülnek, ahogy azt képzeletükben nap mint nap lepergetik, de a számtalan véletlen, megtorpanás és nekirugaszkodás végül is egyenes úton vezet a beteljesüléshez. Abban a dánok sem nagyon különböznek más nációktól, hogy ők is a szép győzelmét látják szívesebben: viszonylag könnyen és gyorsan megszabadulnak a páros csúnyácska és közönségesebb felétől, hogy a lány dramaturgiailag indokolt halálával figyelmünket egyedül a béranyaként hánykolódó szépségnek szentelhessük. Filmünkben minden és mindenki konkrét feladattal kerül a kamera látóterébe, még a párnahuzat alól kiszabaduló tollpihék sem véletlenül szállnak hősnőnk csinos orrára. Egy percig sem lehet kétséges, hogy a történet mögötti szigorú megoldóképletek eredménye csakis a happy end lehet, melyhez az emberi kiszolgáltatottság egy-két, keresetlen őszinteséggel ábrázolt epizódján, és a szigetország romantikus komédiáinak sémáin keresztül juthatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1983