KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kocka

Kömlődi Ferenc

 

A detroiti születésű, torontói illetőségű Vincenzo Natali 1997-es pszicho-thrillere – a Titanic, majd az HBO után – végre eljutott a hazai mozikba is. A rendező (saját bevallása szerint) a Csillagok háborúja által kiváltott „vallásos élmény” hatására kezdett el filmezni, s hagyott fel képregény-készítői ambícióival. Rövidebb opusok (például az 1996-os, Dario Argento, John Carpenter, illetve a szintén torontói David Cronenberg korai munkáihoz hasonlított Elevated), storyboardok és a Johnny Mnemonicban történt közreműködés után, huszonnyolc évesen jegyezte első, egész estés moziját, a Kockát.

Pszicho-thriller, de a cyber-thriller skatulyát is ráhúzhatnánk: a bűvös helyett ezúttal bűnös kocka (helyszín) különös, kegyetlen virtuális valóságot modellál. Szobákként funkcionáló kockák végeláthatatlan, gonosz sötétségbe burkolt labirintusát. Minden egyes kocka hat másikkal szomszédos, de soha nem tudhatjuk, melyik rejteget újabb, halálos veszélyeket. Kockáról kockára, színről színre bolyonganak a szereplők, minimalista, ám egyben szürreális-futurisztikus díszletek között. Maguk se értik, miért, hogyan csöppentek ebbe a kafkai világba. Heten vannak, fura szerzetek valamennyien: cezaromániás rendőr, matematika-zseni diák, örök vesztes (és az építmény tervezésében öntudatlanul résztvevő) mérnök, hivatásos tolvaj, paranoiás pszichológus, autista lángelme… Lidércnyomásban ébrednek, rémálomból menekülnek. Talán egy kísérlet szenvedő alanyai, talán bűneikért vezekelnek, nincs jelentősége. Tét a túlélés: milyen matematikai műveletsorokat, algoritmusokat követve juthatnak ki? Létezik-e egyáltalán kiút?

Ebből az alapképletből bontakozik ki a szerény költségvetésből forgatott, de ennek ellenére rendkívül izgalmas, súlyos lélektani konfliktusokkal (hatalmi harc, egyéni érdekeket háttérbe szorító kooperáció stb.) terhelt túlélési játék – és fantasztikus utazás is egyben. A végére szereplőn, nézőn egyaránt úrrá lesz a paranoia, a klausztrofóbia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2056