|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA szellemhajóHerpai Gergely
A nyolcadik utas: a hal áll. Elnézést a kissé idétlen poénért, de muszáj volt megejtenem Steve Beck „óceános” filmjével kapcsolatban, mivel annyira gátlástalanul merít motívumokat több neves, „(űr)hajót, magányos bolygót, tenger mélyét felfedező” horrorfilmből, köztük a Ridley Scott klasszikusból is.
A címszereplő az Antonio Graza nevű hatalmas óceánjáró luxushajó, amelyen 1962-ben egy rejtélyes gyilkos rendkívül látványos és kegyetlen módon (némileg a Kockára és a Kaptárra emlékeztető „testdarabolós” módszerrel) lemészárolja az utasokat és a legénységet. A Graza ezután teljesen eltűnik, csak évekkel később ered nyomába egy fiatal kanadai pilóta, Jack Ferriman (Desmond Harrington), aki az esetleges zsákmány reményében megbíz egy elhagyatott hajók mentésével foglalkozó kapitányt, Sean Murphy-t (Gabriel Byrne) és legénységét, hogy kutassák fel az óceánjárót. Murphy-ék Ferrimannal együtt fel is kerekednek és rá is lelnek a Grazára, a címben szereplő összes szellemmel egyetemben.
A film innentől a jól bejáratott sablonok útját járja, úgyhogy a műfajban járatos néző maximum azzal fogja magát szórakoztatni, hogy jó előre kitalálja, ki lesz a következő áldozat és ki a hunyó ebben a kiszámítható kísértethistóriában. Sajnos ezen felül a Szellemhajó még csak képileg sem olyan eredeti, mint például az amúgy szintén elég közepes 13 szellem: ott legalább tényleg a frász tört ránk a jól kidolgozott élőhalott lelkektől, itt viszont pár szellemvasút-szintű aszott hullán túl nem kap többet a néző a pénzéért. Úgy tűnik, az utóbbi évek kísértetfilmjeit mind átok kísérti: Az átok, a Ház a kísértethegyen és a 13 szellem után a Szellemhajó is beállt az elpuskázott lehetőségek sorába.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 876 átlag: 5.52 |
 |
|
|
|
