KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt

Vajda Judit

 

Donald Petrie romantikus komédiájában a jól ismert fogadás-sémához nyúl vissza. A tinivígjátékokban (Tíz dolog, amit utálok benned; A csaj nem jár egyedül) már bevált klisével (az egyik fél eleinte csak fizetség fejében, illetve fogadásból színlel érdeklődést a másik iránt) a rendező itt a fiatal felnőtteket célozza meg, hiszen hőseink a Cosmo-görlök és yuppie-k közül kerülnek ki. Petrie azonban filmjében többszörösen is duplacsavarral él: esetünkben ugyanis egyik fél sem játszik tisztán. Andie csak kísérleti nyúlnak használja készülő cikkéhez Bent, aki viszont főnökével kötött fogadást arra, hogy a lány még a kitűzött határidő előtt beleszeret. További csavar, hogy az eleinte igazi sütiként viselkedő Andie – aki egy trendi női magazinnál ír hepi cikkeket és életmentő capuccinóval siet egy pasi miatt hüppögő barátnője segítségére – valójában baseball-rajongó vagány csaj, és a továbbiakban csak Ben kedvéért játssza a Barbie babát.

Miközben a film végigskálázza, hogyan hozhat egy nő kínosabbnál kínosabb helyzetekbe egy férfit, néhány igazán jó poén is előkerül (a Meg Ryan-filmen elérzékenyülő „kidobóember” például felejthetetlen) – Donald Petrie A szomszéd nője mindig zöldebb, a Kedvenc marslakóm és a Beépített szépség után rutinosan oldja meg a helyzetkomikumra épülő jeleneteket. A dramaturgiailag tökéletesen – és ugyanakkorra – időzített kölcsönös lelepleződés után a szerelmesek egymásra találása persze nem kerülhető el, és előtte még sajnos egy zenés-dalos végjátékon és a Nagy Üldözésen is át kell esnünk, a film ennek ellenére is szerezhet kellemes perceket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2253