|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA Fekete Tigris könnyeiVarró Attila
Miként az olasz Cinecittának, a dél-kelet ázsiai álomgyáraknak is megvan a maguk vadnyugati film-verziója, sõt ezek elnevezése is a nagy elõdöt idézi: Bollywoodban curry western, a fénykorában évi 200 mûvet bemutató bangkoki filmvilágban pedig (egy helyi kagylólevesrõl) Tom Yum cowboyfilm néven kereshetik a moziétlapokon. Thaiföldön Peckinpah-t Mitr Chaibanchának, Leonét Ratana Pestonjinak hívják, a sziámi Sam Fuller pedig Chatri Chalerm Yukol néven ismeretes, és mellesleg a királyi ház tagja – aki pedig népszerû honfitársai helyett a kevésbé ismert nyugati mesterektõl ollózott össze elsõfilmet magának, az Wisit Sasanatieng, a hazai filmgyártás nemzetközi népszerûsítését megcélzó ifjú reklámrendezõ. Melodramatikus elemektõl túlcsorduló western-meséje Volt egyszer egy Vadnyugatot, Vad bandát reciklizál egy digitálisan pasztell-tónusúra színezett sziám operettvilágban, ahol a fõhõsöket mindig csupán egy hajszál választja el attól, hogy szenvedélyesen dalra fakadjanak.
Amennyiben A Fekete Tigris könnyei (amely eredetiben az árulkodóbb A Menny lesújt a banditákra címet viseli) újabb ezredfordulós kísérlet egy szilárd zsánerséma önreflektív felülírására, alkotója sajnos jócskán lemaradt a Jeunet, Luhrman, Raimi vagy a szöuli Lee Myung-see stílbravúrjaival fémjelzett élvonaltól: sem Warhol-nyomatokra redukált képi világa, sem középszerûen koreografált akcióbetétjei nem mutatják meggyõzõ jelét rendezõi kreativitásnak. Önfeledt túlzásai és gyakori kikacsintásai viszont élvezetes, némiképp szokatlan mûfajparódiát kínálnak az utóbbi idõk hollywoodi kínálatába belefáradt nagyközönségnek, újabb helyi színnel gazdagítva lassan bõvülõ palettánkat.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1425 átlag: 5.52 |
 |
|
|
|
