|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/június
|
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAranybányaKöves Gábor
A Lidércfény után újra Thomas Hardy egyik nagyregénye szolgáltatta az ihletet az angol filmgyártás reménységének, Michael Winterbottomnak. Winterbottom a BBC-re jellemzõ, hírhedten prezíc és távolságtartó, mondhatni szenvtelen stílusban rendez. Az eddigiekben sokféle mûfajjal és technikával kísérletezett, bátran felvállalható, de hiányérzetet keltõ filmográfiát épített. A Weydoni asszonyvásár átdolgozása jól illik ebbe a sorba: jólfésült, higgadtan átgondolt, igényes film, amelyben jellemrajz, tempó, hangulat és látvány hibátlan egységet alkot. Bátran elõvehetõ filmes kurzusokon, kiváló szemléltetõ eszköz, nagyszerûen lehet példálózni vele, de mit várhat a nézõ, akinek egy jelesre értékelt szakdolgozattól aligha esik le az álla.
Az általában józanul mérlegelõ Winterbottom ezúttal egész egyszerûen rossz hõsre tett. Dillon, Kingdome Come polgármestere ördögien nagyformátumú alak. Saját birodalmának igazságosztója, saját maga istene. Alkotásban és rombolásban nem ismer mást, mint a végleteket, saját végzete is ehhez foghatóan nagyszabású. A rendezõ ekkora vaddal nem bír el, Dillon nem az õ súlycsoportja. Erejébõl annyira telik, hogy emberi mércével nehezen mérhetõ hõsét beleszürkíti saját elegáns kis világába, melynek korlátjai nem esnek messze a tévéfilmekétõl. Winterbottom megöli a drámát, semlegesíti a tragikumot. Helyszín-választása pedig arról árulkodik, hogy pontosan tudta, milyen erõkkel kezd. Elvégre az Aranybánya a Vadnyugat lavina-veszélyes hegyvidékein játszódik.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 994 átlag: 5.38 |
 |
|
|
|
