|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCool túraHungler Tímea
A tini vígjátékok sajnálatos módon kiapadhatatlannak tűnő tárháza újabb gyöngyszemmel gazdagodott. Gondolom, a műfaj ismerői számára a kijelentés mindent elárul.
Szereplőink a változatosság kedvéért most nem a középiskolai oktatás díszpéldányai, hanem egyetemi hallgatók. Egyikük, Josh, hogy biztos legyen abban, nem álmodik, videóra rögzíti, miként csalja meg messzi távolban tanuló barátnőjét. A véletlenek játékának köszönhetően a szobatársak postázzák a kazettát, így kezdetét veszi a szextúra, mely a néző számára valóságos tortúra: míg hőseink a postával kelnek versenyre, a film a színvonallal.
A zsáner, mely mióta a '80-as években felütötte fejét a vásznon, kizárólag a tomboló hormonok kérdéskörére fókuszál, ez esetben is biztosan hozza a formáját. Hogy az eredeti címből adódó élcelődésnek is eleget tegyünk (Road Trip), a tini road movie vígjáték szereplőinek egyetlen motivációs szintje: a szex drive. A film a témából adódó összes lehetőséget igyekszik kiaknázni, mind verbális, mind vizuális szinten – az olvasó fantáziájára bízom, miként...
Ha a műalkotás másra nem is, arra viszont kiválóan alkalmas, hogy elgondolkoztassa a kritikusokat a zsánerrel kapcsolatosan. Lehet, hogy a műfaj megjelölése nem a karakterekre és a környezetre vonatkozik, hanem a célközönségre? Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy tizennégy év fölött (tisztelet a kivételnek) bárki is viccesnek találná ezt a filmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1258 átlag: 5.56 |
|
|
|
|