|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégJefferson PárizsbanSchubert Gusztáv
Jefferson Párizsban. Van-e honunkban, kinek szívét e cím meg ne dobogtatná? Legalább annyira, mint mondjuk a Petőfi Mezőberényben. Aligha, saját Pantheonunk nagyjainak életét sem ismerjük, az a fajta filmsztároknak kijáró heves érdeklődés pedig, amely az amerikaiak nem csekély részét arra készteti, hogy életében legalább egyszer elzarándokoljon a Fehér Házba, a Lincoln Memorialhoz, mérföldes sort kivárva felliftezzen a Washington-obeliszk süvegébe, mifelénk végképp ismeretlen. Ha mégis volna bennünk hajlandóság egy hajdanvolt amerikai elnök hálószobájába beleskelni, elveszettnek fogjuk magunkat érezni eme legendás biográfia második fejezetében. A filmben bőséggel sorjáznak ugyan utalások Jefferson elő- és utóéletére, de az elejtett félszavakból az amerikai történelemben járatlan néző ugyan össze nem rakja, hogy mi volna itt a dráma. Pedig érdekes sors, izgalmas karakter sejlik elő a történetből. Jeffersonban együtt él a vidéki remete és a világtörténelmet formáló politikus (ő szerkeszti meg a modem demokrácia alapszövegét, a Függetlenségi Nyilatkozatot, 1784-89 balsejtelmű éveiben párizsi nagykövet, 1801-1809 között az Egyesült Államok elnöke), a lelkesült demokrata és a rabszolgatartó, aki virginiai földbirtokosként százötven feketének parancsol, igaz, meglehetős szelíden és jóakarattal. És végezetül ott a szellem embere, akinek pedáns életét látszatra teljesen kitölti a polihisztor szenvedély (amatőr természetbúvár, paleontológus, építész, filológus, könyvgyűjtő), hogy aztán egy óvatlan pillanatban elragadja a test ördöge. Ez utóbbi egyébként rendre megtörténik az Ivory-hősökkel. Párizsba, Indiába, Firenzébe menni ezekben a filmekben nem ártatlan turistapasszió, hanem boldog kárhozat, szabadulás az erkölcsi drillből. Jeffersont, az emelkedett szellemű államférfit szép lassan a maga képére formálja a rokokó erotika és a közelgő forradalom hőhullámaitól lázas Versailles léha apokalipszise, egy romantikus angol lady-vel keveredik veszedelmes viszonyba. A hősszerelmes szerep a rizsporos nagyvilági szépség oldalán mégsem illik igazán a tagbaszakadt telepes származékra, a kudarc réme elől otthonosabb kalandba menekül, kislányának néger pesztonkáját csábítja el. A bő gyermekáldással járó, de ügyesen leplezett kapcsolat titka csak Jefferson elnöksége alatt pattan majd ki, országra szóló botrányt okozva. Ivory hosszadalmas filmjébe e drámai végkifejlet már nem fért bele, igaz a Fej és a Szív vitáját pasztelles könnyedséggel elbeszélő Szoba kilátással és a Howard’s End ismerete nélkül Jefferson párizsi tragikomédiája sem lesz túlontúl világos. Gondolom a Jefferson Monticelloban és a Jefferson Washingtonban majd mindent megmagyaráz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1254 átlag: 5.4 |
|
|
|
|