KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baise-moi

Bikácsy Gergely

 

Vagyis: Dugj meg! A Baise-moi című filmet a tavalyi Titanic-fesztivál ezzel a (jó) fordítással mutatta be. A mostani magyar címváltozat szerzői nem érzik a magyar nyelv hangulatát: finomkodó ál-nemtudásba burkolóznak. Mint aki halkan belelépett.

Maga a nagyot akaró, újítani vágyó film sajnos nem sikerült. Csak a szándék, az ötlet, a kiindulás méltányolható. Két megalázott fiatal prostituált lány bosszúálló angyalként száguld végig macho-Franciaországon, és pornó- meg akció-horror filmekben látott módon gyilkolja le a felgerjedt kanokat. A méltányolható ötlet, hogy pornó-film külsőségekkel világítja meg a pornó-filmek álságosságát. Ennél azonban többre nem telik az inkább amatőr-eszközökkel dolgozó alkotópártól, a film önparódia lesz, sok erőszakkal, vérvörös nemiszervek nagyközelijével, és öldöklést imitáló szcénákkal. (A közelhozott párzás valódi, a gyilkolás imitált: már itt felborul és hamissá válik a nagy, kemény újító szándék, mely leleplezné, hogy mily hazugok a hazug filmek párzás- és gyilkolás-jelenetei: semmivel sem hazugabbak, mint most itt.)

A Baise-moi hősnőit felháborító módon nem üdvözli a társadalom, viszont üldözik őket. Végül az egyik lányt egy védekező szatócs lelövi, a másikat állatias rendőrök ütlegelik, sőt, durván káromkodnak is. Lelepleződik tehát a velejéig gonosz államhatalom… Általában vigyázni kellene a „leleplező” és világjobbító filmekkel, melyek fő célja, hogy hazugságot „leplezzenek le”. A világ filmtermésének 90 százaléka természetesen hamis és hazug. Ezt eddig is sejtettük. A pornó, ha semmi más szándéka nincs, mint nézőit szexuálisan felgerjeszteni, majd párzásra illetve maszturbálásra késztetni, esztétikailag ugyan értékelhetetlen nulla, de nem kártékonyabb, mint a hagyományos, szirupos giccs. A véres akció-horrort normális néző durva játéknak fogja fel: kártékonyságáról szociológusok és pedagógusok egyet nem értve régóta vitáznak.

A Baise-moi-t állítólag két igazi pornófilm-színésznő játssza: nem rosszabbul, mint más színésznők. Oktatófilmet láttunk: helyeselném, ha a prostituáltak és pornó-színészek segélyző egyletében vetítenék, s a szakma utána hasznosan elbeszélgethetne az önsegélyezés módozatairól. Nem a filmszakma: bár szolidaritási szándékot deklarálhat, együttérzésem ezennel én is kifejezem – a filmnek e most látott dologhoz semmi köze.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3314