|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA múmia visszatérKovács Marcell
Visszatért a múmia, alighanem itt a nyár. Stephen Sommers nagysikerű filmjének folytatásában sem bíz semmit a véletlenre, a jól bevált spielbergi recept szerint elegyít kalandot, szerelmet, humort és piramisokat.
Ezúttal már családi vállalkozásban zajlik a kincsvadászat. Hűen az Indiana Jones-forgatókönyvhöz a második részben, ha már az elsőből érthetetlen módon kimaradt, bevetésre kerül a bűbáj gyerekszereplő, és ráadásként fekete mókamestert is kapunk, míg a másik oldalt a rettenetes Skorpiókirály és legyőzhetetlen kutyafejű serege erősíti. A cselekmény ezúttal még pergőbb, London és a Szahara között ingáznak hőseink vonaton, hajón, de főleg léghajón, és minden sarkon ellenségbe botlanak, a Nílus szökőárja még csak nem is a legveszedelmesebb közülük. A nagy jövés-menésben a viccesnek szánt alakításokra kevesebb idő jut, ami Rachel Weisz esetében külön öröm, az ember még a manapság elmaradhatatlan mátrixos ugrabugrát is hajlamos megbocsátani neki.
A digitális trükkök éppen két évvel lettek jobbak, de még így is csak egy pofásabb számítógépes játék életszerűségét képesek nyújtani. Az inkább komikus, mint ijesztő Skorpiókirályért és az erősen rajzfilmes hátterekért csak részben kárpótolnak az aljnövényzetből támadó tűfogú szörnymanók és a száguldó emeletes buszon rendezett csetepaté a Múmia zombiforma pribékjeivel.
Na de elég a fanyalgásból. Ha eszembe jut, hogy az izgő-mozgó kisiskolásokból álló baráti társaság milyen lelkesen visszhangozta mellettem a szereplők majd’ minden mondatát, be kell látnom, bármiféle kritikai észrevétel kínos túlbuzgóság a részemről, mert a célközönség előtt A múmia visszatér kitűnőre vizsgázott.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1406 átlag: 5.64 |
|
|
|
|