|
Év
1980/június
|
Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...
Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille
Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
N. N.: Woody Allen filmjei
Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
Robinson David: Mozi-isten Indiában
Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
Veress József: Ászja
Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
Nagy András: Hajadon feleség
Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
Hegedűs Tibor: A csendestárs
Schéry András: Világvége közös ágyunkban
Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
Molnár Gál Péter: Szakadék
Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
Máriássy Judit: Filmszínészek?
Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA csábítás elméleteKöves Gábor
Színészként Tony Goldwyn (a stúdióalapító Samuel unokája) a tisztes középszerig vitte. Hogy rendezőként mire megy, még kérdéses, bár…, de ne ítéljünk korán! Goldwyn bemutatkozó munkája, a Séta a Holdon hangnemében személyes, költségvetésében szerény, hangulatában korhű „filmecske” volt, rövid ideig megtűrt darabja a két évvel ezelőtti multiplex-kínálatnak. A csábítás elméletében hiába is keresnénk bárminemű személyességet: olyan moziról van szó, melynek készítői vélhetően többet tudtak megcélzott közönségük fogyasztói szokásairól, mint szereplőik valós mozgatórugóiról. Öröm az ürömben, hogy a filmmel töltött másfél óra legalább fájdalommentesen telik, a romantikus komédia lestrapált műfajának minden bombabiztos fordulta a helyén van, a takaréklángra állított színészek profi módra hozzák a figurákat: Greg Kinnear a cserbenhagyót, Ashley Judd a cserbenhagyottat, Hugh Jackman a menedéket. Judd némi szex-appealt, az amerikai pályafutását az X-Mennel indító Jackman (mostanság nagyon megy az ausztráloknak) némi karizmát csempész a filmbe. Tudjuk, Judd legközelebb macskanő jelmezbe bújik, Jackman pedig Travolta partnere lesz a nyár egyik nagyszabású csimm-bumm cirkuszában. Hogy sejtetett tehetségükkel kezdenek-e valaha is valamit? – ez A csábítás elmélete egyetlen elgondolkodtató momentuma.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1218 átlag: 5.47 |
|
|
|
|