KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sebhelyek

Mátyás Péter

 

Steven Seagal ezúttal öntörvényű, a szabályokat állandóan felrúgó és heves vérmérsékletű zsarut játszik. Célja Detroit városának megtisztítása a bűnözőktől és a korrupt rendőröktől. Nem bízhat senkiben, a bűn egyenruhában parádézik az utcákon. A keményfejű igazságosztó bosszúhadjárata azonban érdektelenné válik a cselekmény sematizmusa és a fordulatok kiszámíthatósága következtében. A rossz fiúk elszántsága és idiotizmusa a Hupikék törpikék gonosz varázslójának színvonalával vetekszik. A fiatal és szép, ámde feladatának ellátására tökéletesen alkalmatlan rendőrfőnöknő alakja pedig még a képregények hitelességével sem rendelkezik. A felületesen megrajzolt karakterek miatt a hangsúlyt inkább a látványos autósüldözések és pirotechnikai tűzijátékok kapják. Az Öld meg Rómeót! stábja most sem bízott semmit a véletlenre. A mai igényeknek megfelelően durvára hangszerelt, csonttörő verekedéseket megfűszerezték még a Hegylakóból ismerős kardvívó párbajjal is. A külsődleges elemek elburjánzásával szemben a humor jelenthetné a kiutat. A főhős részvétele a társadalmi beilleszkedést elősegítő csoportterápián vagy visszaminősítése közlekedési rendőrré a film legsikerültebb részei. Az utóbbi jelenetben a forgalomirányítóként teljes káoszt okozó, de színészi képességeivel még mindig adós maradó Seagal végre adekvát szerepével. Az irónia azonban csak rövid ideig vendégeskedik, gyorsan átadja helyét az értelmetlen erőszaknak és a folyamatosan dübörgő rap zenének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3386